Csudálatos meglepetés Kunszentmárton Kunszentélyében!

Üdv minden ködves Lazulminátornak!
A hétvégén megejtettük a Rocstábor nevezetű rendezvényen való disszonáns konklúziónkat.
Alias zenégettünk. Remegve vártam hogy valamelyik szőröstalpú űrbunkó bevágódjon kis lakom kapuján de várhattam vagy este hétig mivel, nem igazán kellett sietnünk, ugyanis éjféli zenélésre voltunk harmadfokon ítélve.
Hát bezony a jó öreg Tájbi bácsi mindenhol aggódik eggyet így otthon is aggódtam hogy addig tetvészkedik a zenekar, míg késve érkezünk. Hozzájárult még az agyi ödémám kialakulásához az is hogy Petya a miskolci hős, akit gyerekkorában mindig szana szét vertek a nála nagyobbak, és felnőve erre válaszul kibaszottul szétgyúrta magát hogy ő majd megmutatja, szomorúan közölte hogy hiába a sok edzés egy fránya forgalmi dugó őt is és Teckó báttyánkat is a Lágymányosi hídon marasztalt.
Mikoris már idegbajomban úgy vergődtem a földön mint epilepsziás a stroboszkóp alatt, megérkezett Geri, elhozva magával a várható indulás szelét, mely hűsítő lágy fuvallatával kényezteti pofázatomat.
Nem sokkal utánna Z atya is bevágódott vadzsi új gépjárműszörnyetegén, amibe nem olyan sietősen elkezdtünk bepakolászni. Egy kis bícselés, gitározgatás beficcent közbe, amiről később jó anyám álltal értesültem, miszerint a szomszédok a sírással küszködve hallgatták végig kis műsorunk, és nem azé sírtak mer olyan szar volt ám bizony, hanem azér mer olyan szívhezszóló angyalarcú kisdiákkokként daloltunk.
Nagy döcögősen megérkezett Petya és Teca, ezekutánna nem volt mit kezdeni, elindultunk.
Repített szárnyán ódon vasparipánk, csak úgy hagytuk el egymás után a településeket.
Majd besötétedett az ég alja, és megláttuk Kunszentmárton fényeit.
Tudtuk hogy valami művházat kell keresni, útbaigazítást is kérvényeztünk Zsákos Frodótól a helyi törpétől akiről még lesz szó ezen irományban.
Leparkoltunk mer ugye azt muszály, és kellemesen konstatáltuk, hogy több órás csúszás van. Mi más lehetne a nagyszerű Héjja Gyuri és Güzü jancsi féle megaprodukciók apropóján.
Így éjfél helyett kb fél háromkor el is kezdhettük a büntetést. Közben Zsákos Frodó és kis csapata raboltak fosztogattak és koldultak a zenekari relikviákért mint pl. dobverő,pengető.
Ezzel még nincs is baj csak amikor már háromnegyed órája nem hallasz mást csak hogy "aggyá má dobverőt köcsög!" akkor elszáll a mi erősidegzetű agyunk is. Miután visszafogtam Petyát hogy fel ne rúgja a kis ganét, mellesleg magamat is vissza kellett fognom hogy nehogy tökönrúgjam a kis rohadékot, arrébbaraszolván elkezdtünk vedelni.
Minden esetre, jó volt nagyszínpadon játszani, jó hangosítás mellett.
Habár én nem éreztem a koncerten kívül túl jól magam azé nem a legszarabb volt.
Cső!
Tájbor az örök elégedetlen.