2010. április 26., hétfő

A remények abszolút megrendülése Tökölön

Üdv mindenkinek!
Sajnálatos módon, az életünk itt zenekari szinten nem akaródzik egyszerűnek és kellemesnek lenni.
Szomorú tény hogy a fiatalság azon része akik nagy koncertre járók hírében álltak, szépen lassan felnőttek és kihalt bennük ez a szükség. Az a generáció akiknek őket kellett követniük, kurvára nem járnak koncertre.
Lehet ennek a pénztelenség az oka, vagy egyéb más tényezők, de az tény hogy nagy többségében nincs kereslet az élő zenére.
Tökéletes példa volt erre, a hétvégén nyélbeütött Tököli koncert.
Kedves barátaink, a Cool Head Clan brigádjával nyomoltunk akik, mivelhogy régóta jelen vannak a zenei harctéren, húzóerőnek számítanak, vagy legalább is annak kéne lenniük.
Bezöttyentünk nagyszerű autóinkba, egy kis lazítás után, amit egy kerti partyval koronáztunk meg, aztán irány-horány Tököl városa.
Rövid autózgatás után, bezony le is értünk, ám akkor rá kellett döbbenünk, hogy fingunk sincs hova kéne menni.
Így hát mit volt mit tenni, a helyi őslakosok segítségét kellett igénybe vennünk.
Ki is szemeltünk egy agyondiplomázott egyedet, aki a helyi vendéglátóegységből (kocsma) haladt, kicsit cikk-cakkban, a világba.
Sajnos, a forma nem bocsátott érdemleges információkat a részünkre, de körülbelül a parlamenti képviselők számának a négyzeten megfelelő mennyiségű emberrel beszélve nagy nehezen, odataláltunk az ominózus Joker Pubba.
Focipályával övezett kellemes hely fogadott minket.
Barátaink (Cool Head Clan) már ott voltak, és a tulaj. Igazából az este folyamán a helyen tartzózkodók lélekszáma, alig nőtt egy-két fővel.
A közönségnélküli koncertek, mindig nagy-nagy szomorúságra adnak okot. Végül úgy döntöttünk, ám legyen max próbálunk egyet. Petya és a gitárszekció, égett a vágytól hogy az új és újított gitárokat beoktojálhassák az erősítőkbe.
Nekem mint egy mezei énekesnek, kibaszottul kurvára mindegy hogy milyen extra hipper-mega-giga, leszopom a faszod hangszedők vannak a gitórba, szóljon oszt kész.
Hát lehet ezért vagyok csak énekes. :D
Na mindegy.
Lenyomtunk egy laza kis koncertet annak a pár embernek aki eljött és megnézett minket, ezúton is köszi.
Bepakoltunk hűséges gépjárműveinkbe és keseregtünk.
Miért nem kíváncsiak ránk az emberek?
Mit kéne tennünk annak érdekében, hogy az emberek újra értéknek tekintsék az élő zenét?
Mi nem tudjuk, de szívesen vennénk bármilyen instrukciót ezzel kapcsolatban.
Írjatok, sziasztok.
Tájbor bácsi

2010. április 16., péntek

2010. április 5., hétfő

A Kelet-Európai sztárcsinálás avagy hogyan nem kellene...

Üdv!
A változatosság kedvéért most én írom eme szaftos beszámolót az őrült mamában lezajlott tehetségtelenségkutatásról.
Ami elvárható egy ilyen rendezvénytől az mind meg volt ígérve a legelején.
Aztán valami kozmikus együttállásból kifolyólag az is kiderült hogy itt a mi kis hazánkban egy jó alapötletből egy nagy kupac dehidratált kutyatrutyit képesek a nagyképességű szervezők kiötleni.
A borzalmasan elnyújtott rendezvénysorozat, a tízpercenként változó szabályrendszer és a zsűri túlzott engedékenysége a nemtörődöm zenekarokkal egy kicsit kibaszta nálam a biztosítékot.
Pénteken odaérkeztünk az elődöntőre mindenki ahogy épp tudott. Zoli és jómagam Dabasról kocsival, a többiek pedig ahogy épp gondolták. Az első könyörtelen balafaszság az úton ért minket Zotyival.
Geriék közölték h minnyá kezdünk. Fasza! Gondoltam az én egyszerű hibrid nyelvezetemen.
Ahhoz képest hogy az elődöntőn és a döntőn is sorshúzással kellett volna eldönteni a sorrendet legalább is ezt mondták. Ehhez csak annyit hogy mind a két nap elsőként kellett játszanunk. Köszönet a HazaiTermék zenekarnak a helycserés támadásért.
Az elődöntőből két zenekart a közönség juttatott volna tovább(már ha valaki is kíváncsi lett volna a rendezvényre) egyet pedig a zsűri juttat oda a döntőbe. Remélem számoltátok ez három zenekar.
Ehhez képest a zsűri hármat a közönség pedig egy zenekart juttatott tovább. Annyit azonban megosztok veletek hogy az egész verseny alatt ez volt a jellemző.
Sok remek zenekart ejtettek ki akikben rengeteg tehetség és fantázia volt, például: HanGerilla.
Mindenesetre arra az elhatározásra jutottam hogy lehet hogy nem is baj hogy nem nyertünk lófaszt sem a második helyezéssel, hisz ha a díjak megvalósítása is olyan mint a versenyé volt akkor egy komplett zenekarzúzó armageddont kerültünk el.
Minden esetre voltak pozitív dolgok. De ezeket már agyon írták a neten.
De annyit elértünk ezen a versenyen hogy még egy szorosabb kapocs szövődött a zenekar tagjai között egy megállapodás formátumában, miszerint soha többet nem megyünk tehetetlenségkutatóra.
Jók legyetek de ne a legjobbak, úgy ahogy mi sem tudunk soha a legjobbak lenni. XD
Csöcs!
Tájbor

2010. április 2., péntek

A LAZULALÁNC bemutatja -a hangolókulcsaim főszereplésével- : "Ki van a házban? Lazul a házban avagy hol vagytok pösti népek?????" című pszichedelikus koncertszatíráját

Hát igen, ez a kemény magyar koszos valóság. Nem szépítem, de erre majd a későbbiekben kitérek.
Hétköznapi koncert. Ilyenkor kicsit más minden mint 7végén. 5en 5felől érkezünk, ki munkából ki innen-onnan. Jómagam már délután elhúztam Petyához és korrepetáltuk magunkat egy kicsit gitározásból. Elszötymörögtünk néhány órácskát, jól esett egy kis ujjtorna főleg így koncert előtt.
Később megérkezett Teca bá' is. Felkéreckedtem hozzá egy zuhanyzásra, hogy lemossam habtestemről a rátapadt piszkot, mert ugye koncerten szépnek kő' lenni, hogy a fehérnépek elájuljanak:)
Tecával elhúztunk, Petyát meg otthagytuk a munkehelyén még sínylődni egy kicsit. Tájbor és Zotya már úton voltak dabasról kocsival. Mi Tecával kaja és néminemű piperézés és szépítkezés után a jó
öreg békávéval közelítettük meg az ojjektumot. Korán odaértünk, gondoltam ráérek még aggódni azon, hányan tologatják le a hátsó fertályukat este.
Holtidőék már ottvoltak mikor Teckóval odaértünk, sőt már a "cajgot" is belőtték. Köszönet érte, hogy játszhattunk a cuccaikon!! (nagyon zsírul szólt az a marshall fej csak a gitárom akart cserben hagyni, de ezt megintcsak később taglalom)
Szépen lassan de biztosan a többiek is megérkeztek közülünk. 
Idén már játszottunk 1x ugyanitt és szintén hétköznap.
Akkor bkv sztrájk nehezítette a koncertre látogatók sorsát de mégis azt merem állítani, hogy a koncertterem ha nemis dugig de tele volt.
Miközben jóízűen sörözgettünk már már kezdett koncerttájm lenni, Holtidőéknek lassacskán kezdeni kéne. A dolognak csak egy szépséghibája volt. a rocktogonban a fizető vendégek száma jó ha megegyezett bármely egész szám nulladik hatványával...És az idő elteltével eme probléma nemigazán javulgatott. Viccet félretéve Holtékhoz is betoppant néhány ismerős arc, hozzánk is de a múltkori néphez képest ez így hogyismondjam létszámilag eléggé ergya. Nagy riszpekt bomba azoknak aki eljöttek!!!! Nekik köszönjük!!
Holték ennek ellenére is bizonyítottak, kázé pajti és a többi kolléga úgy nyomták mintha teltház lett volna. Utánuk mi álltunk a színpadra. Az első 5 percben minden ok aztán jött a rémálom (számomra). A szájonszekszuált gitárom úgy döntött ma nem lesz hozzám hűséges. Finoman fogalmazva kb 6 másodperc alatt úgy elhangolódott mint a picccsss. Nem tudom mi lelte, talán április 1 BOLONDOK NAPJA. Ez lehetett a titok nyitja. Bolondot akart belőlem csinálni az a szemét. Nem elég, hogy néha úgy szól mintha egy wc ülőkére szerelt hangszedő lenne, mostmár el is hangolja magát. mondhatom REMEK! Kedvem lett volna szétverni a dobokon ezt "made in indonesia" csodát. Eddíg még nem éreztem ilyet, Kurt Cobain is lehet ezért verte szét a gityóit... Ki tudja? Szóval sok-sok idegölés és még több izzadás árán végre nagy nehezen sikerült behangolnom a gitáromat. Ezután már úgy dühbű' nyomtam:) 


Más. Hooool vagytok rákkerek? múltkor bkv sztrájk is volt és jöttek emberek. Most van bkv, van tavaszi szünet. Mi kell még ???????
Annyira sok a tróger 600 huf belépő?? Úgy látszik igen. Vagy jobb inkább vedelni a sört egy késdobálóban mintsem 600 pézt kifizetni 2 zenekarért?? ha igen akkor ez nagyon gáz...


Olyannyira gáz, hogy hazafelé úton elég sok gáz termelődött bennem.:)) Megálltunk egy benzinkúton kaját venni, mert Tibkó már nem bírta a fogyókúrát. Betipegtünk a kútra és válogattunk a lefóliázott szendvicscsodák között. Olyannyira belemélyedtünk a válogatásba, hogy az addíg termelődött gáz mely bennem volt egyszercsak egy hatalmas és recsegős macifüles formályában távozott az éterbe:)) Mindegyikünknek csak néhány másodperc késéssel esett le mi is történt. Szegény lányka aki a kassza mögött állt. Nem tudott se köpni se nyelni. Utólag is bocsi!:)


Szóval így telt BOLONDOK NAPJA ÁPRILIS 1.:))))


csöööcs


geri