A Kelet-Európai sztárcsinálás avagy hogyan nem kellene...

Üdv!
A változatosság kedvéért most én írom eme szaftos beszámolót az őrült mamában lezajlott tehetségtelenségkutatásról.
Ami elvárható egy ilyen rendezvénytől az mind meg volt ígérve a legelején.
Aztán valami kozmikus együttállásból kifolyólag az is kiderült hogy itt a mi kis hazánkban egy jó alapötletből egy nagy kupac dehidratált kutyatrutyit képesek a nagyképességű szervezők kiötleni.
A borzalmasan elnyújtott rendezvénysorozat, a tízpercenként változó szabályrendszer és a zsűri túlzott engedékenysége a nemtörődöm zenekarokkal egy kicsit kibaszta nálam a biztosítékot.
Pénteken odaérkeztünk az elődöntőre mindenki ahogy épp tudott. Zoli és jómagam Dabasról kocsival, a többiek pedig ahogy épp gondolták. Az első könyörtelen balafaszság az úton ért minket Zotyival.
Geriék közölték h minnyá kezdünk. Fasza! Gondoltam az én egyszerű hibrid nyelvezetemen.
Ahhoz képest hogy az elődöntőn és a döntőn is sorshúzással kellett volna eldönteni a sorrendet legalább is ezt mondták. Ehhez csak annyit hogy mind a két nap elsőként kellett játszanunk. Köszönet a HazaiTermék zenekarnak a helycserés támadásért.
Az elődöntőből két zenekart a közönség juttatott volna tovább(már ha valaki is kíváncsi lett volna a rendezvényre) egyet pedig a zsűri juttat oda a döntőbe. Remélem számoltátok ez három zenekar.
Ehhez képest a zsűri hármat a közönség pedig egy zenekart juttatott tovább. Annyit azonban megosztok veletek hogy az egész verseny alatt ez volt a jellemző.
Sok remek zenekart ejtettek ki akikben rengeteg tehetség és fantázia volt, például: HanGerilla.
Mindenesetre arra az elhatározásra jutottam hogy lehet hogy nem is baj hogy nem nyertünk lófaszt sem a második helyezéssel, hisz ha a díjak megvalósítása is olyan mint a versenyé volt akkor egy komplett zenekarzúzó armageddont kerültünk el.
Minden esetre voltak pozitív dolgok. De ezeket már agyon írták a neten.
De annyit elértünk ezen a versenyen hogy még egy szorosabb kapocs szövődött a zenekar tagjai között egy megállapodás formátumában, miszerint soha többet nem megyünk tehetetlenségkutatóra.
Jók legyetek de ne a legjobbak, úgy ahogy mi sem tudunk soha a legjobbak lenni. XD
Csöcs!
Tájbor