A remények abszolút megrendülése Tökölön

Üdv mindenkinek!
Sajnálatos módon, az életünk itt zenekari szinten nem akaródzik egyszerűnek és kellemesnek lenni.
Szomorú tény hogy a fiatalság azon része akik nagy koncertre járók hírében álltak, szépen lassan felnőttek és kihalt bennük ez a szükség. Az a generáció akiknek őket kellett követniük, kurvára nem járnak koncertre.
Lehet ennek a pénztelenség az oka, vagy egyéb más tényezők, de az tény hogy nagy többségében nincs kereslet az élő zenére.
Tökéletes példa volt erre, a hétvégén nyélbeütött Tököli koncert.
Kedves barátaink, a Cool Head Clan brigádjával nyomoltunk akik, mivelhogy régóta jelen vannak a zenei harctéren, húzóerőnek számítanak, vagy legalább is annak kéne lenniük.
Bezöttyentünk nagyszerű autóinkba, egy kis lazítás után, amit egy kerti partyval koronáztunk meg, aztán irány-horány Tököl városa.
Rövid autózgatás után, bezony le is értünk, ám akkor rá kellett döbbenünk, hogy fingunk sincs hova kéne menni.
Így hát mit volt mit tenni, a helyi őslakosok segítségét kellett igénybe vennünk.
Ki is szemeltünk egy agyondiplomázott egyedet, aki a helyi vendéglátóegységből (kocsma) haladt, kicsit cikk-cakkban, a világba.
Sajnos, a forma nem bocsátott érdemleges információkat a részünkre, de körülbelül a parlamenti képviselők számának a négyzeten megfelelő mennyiségű emberrel beszélve nagy nehezen, odataláltunk az ominózus Joker Pubba.
Focipályával övezett kellemes hely fogadott minket.
Barátaink (Cool Head Clan) már ott voltak, és a tulaj. Igazából az este folyamán a helyen tartzózkodók lélekszáma, alig nőtt egy-két fővel.
A közönségnélküli koncertek, mindig nagy-nagy szomorúságra adnak okot. Végül úgy döntöttünk, ám legyen max próbálunk egyet. Petya és a gitárszekció, égett a vágytól hogy az új és újított gitárokat beoktojálhassák az erősítőkbe.
Nekem mint egy mezei énekesnek, kibaszottul kurvára mindegy hogy milyen extra hipper-mega-giga, leszopom a faszod hangszedők vannak a gitórba, szóljon oszt kész.
Hát lehet ezért vagyok csak énekes. :D
Na mindegy.
Lenyomtunk egy laza kis koncertet annak a pár embernek aki eljött és megnézett minket, ezúton is köszi.
Bepakoltunk hűséges gépjárműveinkbe és keseregtünk.
Miért nem kíváncsiak ránk az emberek?
Mit kéne tennünk annak érdekében, hogy az emberek újra értéknek tekintsék az élő zenét?
Mi nem tudjuk, de szívesen vennénk bármilyen instrukciót ezzel kapcsolatban.
Írjatok, sziasztok.
Tájbor bácsi