Summáját írom Eger városának, nosztalgikus visszatérés a gyökerekhez...

Csöccsentés minden bloglearnernek!
A hétvégén megejtődött a célirányosan Egerbe tervezett buláj.
Petya akiről köztudott hogy őhozzá állították be a Greenwichi illetve a világ atomóráinak többségét, pontos időzítéssel farolt be a kajiba elé ahol leledzem. Szotyoládé hű fegyverhordozónk már nálunk volt miután megszabadult motorjától és a téli-nyári kesztyűtől. Gyorsan bepattantunk a fehér villám nevezetű századeleji turnyébuszunkba majd Petya hogy időben odaérjen, két öregasszony, több tucat Cecca(lásd:macska) és egyéb kisállat tetemre hozásának árán, megbontva a téridőkontinumot, két lábbal nyomta a gázpedált.
Miután kamikaze pilótákat is megszégyenítő manőversorozat után landoltunk a kúriába hogy bepakolásszunk és útrakeljünk konkrétan konkretizáltuk a konkrétumot miszerint egy esküvő színhelyére csöppentünk.
A Lazul vandálabb szekciója vagyis jómagam nemátalottam megmutatni a sznoboknak akiket köztudottan utálok mint a xart, hogy mi vagyunk azok akiket soha nem hívnak meg egy lagziba. Vajon miért?
Az igazság szoros függelékébe tartozik az is hogy Teckó bátyánk hobbiként felvette a lagziba járást, mivel minden nyavalyás héten bebaszva valami parasztlakodalomban mereszti a picsáját. Miután kipakolásztunk, és tolatásból majdnem elütöttük az ifjú párt, útrakeltünk a rövidnek épp nem nevezhető távra, Egerig.
Idióta popszámok hallgatásával ütöttük el az időt mire odaértünk Teckóért Budára a Fallosz J. utzába. Időközben Z atya akin mindig jól áll a gatya kivéve ha nem húzza hónaljig, is bekerült a buszba érte lementünk Batárszankgeorge-ba.
Mindenki megvolt indulhat a mandula vagy a Lazula...
Előkerültek a finomabbnál finomabb italok a méltán híres Vörpelájti szarszagú, vagy a Sopronig mászol lityeres kiszerelése és egyéb üdítők.
Kellemes inluminált hipotézisfejtegetések mint például az ősrobbanás, a genetikai konstellációk vagy hogy ki milyet szarik ha másnapos. Egyszóval repült az idő.
Majd nagynehezen odaértünk a Sorompó nevezetű családi házhoz.
Méreteiben nem volt épp bőlére eresztve, de tudjuk a szép közmondást: "ki a kicsit nem becsüli, azt jól megbasszák az APEH-osok.
Berendezkedtünk, cimbiztünk Holtidőnkben, beálltunk a hangszerekkel(én nem) majd rájöttünk hogy az erősítő amit hoztunk nem hajtotta meg a hangfalakat, mit volt mit tenni egy kb. hét számos pantomim előadást zenei aláfestéssel, láthatott a közönség (az a két ember). Megjelent idősebb Teckó is aki a mi Teckónk apukája és úgy tudja megütögetni az ember hátát hogy az menten belehal, nagy-nagy örömömre ma sem mulasztotta el bemutatni eme szuperképességét. Miután tele lett a faszunk a zenéléssel (ének nélkül), elindultunk az éjszakába.
A Verpöléti fenegyerek Mucus volt a mentorunk és vezetőnk. Teca és Petya könybelábadt szemekkel könyörögtek, menjünk és nézzük meg ifjúkori életük egy apró színterét, a testnevelőtanári képzőintézmény kollégiumát. Csak tudnám hogy kinek könyörögtek mert minket mint a többséget senki sem kérdezett. Félóráig a "Jújj! Petya/Teckó emlékszel? Ezen a helyen oktojáltunk/ bebaszcsiztunk/beszartunk/dugtunk!" mondat szerepelt az étlapon amit mi lónyerítésnek is nevezhető kacagásokkal díjaztunk.
Bementünk Petyáék régi törzshelyére a SÜSÜ a geci egyfaszú sárkányról elnevezett lokálba ahol egy halom kurván és Na'vin(azok a hosszú kék genyók az Avatar című filmbe) átgázolva igényeltünk némi jóféle Skót Whisky-t.
Tövábbhaladtunk miután megtekintettük a legtöbb hányást kibíró toalettet, és elérkeztünk a Taxi-állomáson elhelyezkedő szórakozó helyhez ahol elmondások és több tanú alapján ingyenes karaoke szokott lenni. Na most nem volt. Helyette ecetszájú lányok ültek bent hogy hátha a lányos arcú kisfiúk hozzájukszólnak egy büdös szót is. Mindenki szart mindenkire. Így hát mi is nagyívben trutyiztunk a helyre és miután kikerültünk az epilepsziás rohama csúcspontján vergődő DJ-t eliszkoltunk. Teckó bácsi ötlete szinte megtámadott mindenkit, miszerint, huzzunk át Egerszalókra thermálfürizni.
Srácok! Egy örökérvényű tipp ami jól jöhet! Hót mata-picsa-kopp bebaszva ne menjetek meleg vízbe.
Tehát szétkúrva beszálltunk a buszba, és valahogy hazakeveredtünk.
Jó volt  leszámítva a koncert sikertelenségét és az emberek hiányát.
Reméljük a következő jobb lesz.
Adíjósz!

"MÁRMEGHÍVÓ"

Hát igen! A hétvégi koncerttel kapcsolatos emlékek kellőképpen leülepedtek már sörhabbal megtelt koponyám tengerében, így hát elérkezettnek látom az idejét annak, hogy kihalásszam és blog formájába öntsem nektek a szaftos élményeket. Mint ahogy a cím is mutatja már igen-igen régen érkezett a meghívás kedves motoros barátainktól az idei Hartyáni Motoros Fesztre. Ha emlékeim nem csalnak meg –és egyébként miért is tennék?- már negyedik éve pengetjük a húrokat ezen a feszten.

Az idén szombati napra voltunk hivatalosak nem is akármilyen időpontban. 20.00 órára voltunk kiírva! Mint a nagyok!!:)) És valóban! Tényleg úgy is éreztük magunkat a világot jelentő deszkákon állva. Rengeteg ember a színpad előtt. Tomboló lányok, fiúk, villázás, csápolás, hedbengelés, vakukattanások tömkelege, LA-ZUL-A-LÁNC skándálás és még jó néhány hasonló önbizalom növelő rezgés áradt felénk az éter molekuláin keresztül a koncertünk folyamán. Na de szépen fogalmaztam, mintha okos lennék… Leegyszerűsítem: KIBASZOTT NAGY TOMBOLÁS VOLT!!! :DDD

A hiper über brutál giga mega rákenról metál show után pedig jöhetett a jól megérdemelt lazulás és a sikerekben való úszkálás. Miután kielégítettük az aláírásra epekedve váró lányok és fiúk kegyeit, még adtunk egy laza interjút az egyik helyi rádiónak is. Köszi Anikó!!

A további zenekarok közül az előttünk játszó Armadát kiemelném. Remekül beizzították és felperzselték a hangulatot egy kis dallamos kőmetállal, remélem lesz még rá lehetőség, hogy egy színpadon játszunk.

Az utánunk fellépő osszijántól gondoltam kérem a kedvenc számomat a mármeghívót, de lehet nem nagyon értékelték volna eme gesztusom, úgyhogy inkább a jól bevált „vedd a sört ’oszt igyad” módszert helyeztem előtérbe az este folyamán.:)

A zenekar nevében mondhatom kiválóan éreztük magunkat, remek koncertet sikerült penderítenünk, ti pedig baromi jó közönség vagytok!

Köszönjük „fiúklányok”!!!

Az Erő legyen veletek! (meg a metál) J

geri

A második nekifutás Budán-Big Bike Pub

Üdv!
Reszketve vártuk a Big Bikeban megrendezett kánszörtöt mivel a múltkori igen ganajra sikeredett.
Rimánkodtunk ahhoz a jó magasságoshoz hogy végre embereknek is zenélhessünk ne csak a szép fehér falnak.
Délutánra odaértek a skacok hozzánk. Gyorsan összeszedtem a pipereholmimat, aztán indulás a bázisra bepakolászni a cuccokat. Gyorsan megvoltunk vele, aztán elindultunk. Útközben, a nagy izgalmak felhalmozódása következtében gyorsan megálltunk nyalni. Habár nem egy szép hölgyeményt nyalhattam halálra, hanem egy sima mezei fagylaltot, de azé jó vót!
Átbandukoltunk Bugyi községbe Szotyoládé állandó Roadunkért majd miután szétröhögtuk az arcunk elindulhattunk a nagyfaluba. Vad és sebes hegyi folyókon gázoltunk át, a sivatag forró homokja égette talpunk, hatalmas hegyeket másztunk meg de avégén csak megékeztünk. Ordítoztunk a sok sznob faszkalapnak akik épp valami kurva drága bélszínt zabáltak a dunán ringó 500 km-es szállodahajókon.
Oszt még szegénység van mi?
Megérkeztünk az ominózus helyre. Meglepetésünkre, eléggé sokan voltak már akkor is pedi a koncertek még messze voltak. Üdvözöltük a régi ismerősöket, aztán megérkezett fotós cimboránk aki az ötéves szülnapi bulinkon is nagyon jól teljesített, mi pedig mint a sztárok vadul pózoltunk a gépnek.
600.000 képpel később aztán végre kezdhettünk felpakolni. Gyorsan belőttük a cuccokat és nagy-nagy örömmel konstatáltuk hogy a hely tele van. Rég volt már imigyen. Nézelődtünk, ámuldoztunk, aztán elkezdődött...
Z-atya ütötte verte a dobokat ahogyan csak az erejéből tellett, Geri, Petya és Teckó pediglen tépte szaggatta ütötte alázta a gitárokat én jó szokásomhoz híven rommá üvöltöttem a falakat , letéptem a fejeket, megrepedt a föld és a hasadékokból sárga kénes gőz tört elő amiből démonok törtek rá a világra hogy az emberek utolsó lélekerejét is kiszívják. Tehát egy tök átlagos koncert. :)
Mindent összevetve elég jó volt. Aztán elkezdtük a töltést, amitől Z-atya kimenekült a buszba lepihenni.
Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és hót kopp mata picsa részegre vedeltük magunkat. Na jó azé annyira nem. De Petya igen. Meg mi is.. akko mégis.
Na mindegy.
Köszönjük azoknak akik ott voltak és nem a tv-t bámulták. Jó buli volt.
Reméljük a következő is ilyen jó ha nem még jobb lesz.
Peace
Tiebor

koncert

Tömörkényi woodstock hangulat!

Szervusztok drága "lazulblog" olvasók.

Lustaságomon felülkerekedve és Szabi bácsi unszolására ismételten koncertről való emlékeket rángatok elő göcsörtös agytekervényeimből.
Szóval, megkésve bár de törve nem, ismételten jelentkezem.:)
Ha május eleje akkor motoros találkozó méghozzá tömörkényen. Így megy ez már harmadik éve. Pénteki nap volt a kánszört napja. Én meghívott voltam egy középiskolai ballagásra és természetesen a ballagás késő délután volt. Tömörkényen pedig nem egészen kései időpontban kellett kezdenünk, pláne, hogy Tömörkény igen-igen messze van tőlünk. Lényeg a lényeg, hogy kissé be-be fostam attól a ténytől: nem fogunk odaérni!
De nem így lett, hála a csillagok tantrikus együtállásának vagy inkább Zoli atyánk masszív vezetési stílusának.
A körülményekhez képest nagyon hamar megérkeztünk, és ráadásul hatalmas csúszás is volt, így maradt még időnk 1-2 sörikét és igazi motoros találkozós tápot azaz pörit beverni a babaarcunkba. Teszem hozzá ottalvós bulira készültünk, vittünk sátrat, hálózsákot, meg minden "biz baszt" ami csak kell de hála a zenekar kiéghetetlenk partivágyának ezek kibontatlan állapotban maradtak egész éjjel a buszban.
Eljött a zenebona ideje. Őszinte leszek. A technikai körülmények nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után, és ezzel most nagyon lágy voltam és nőies. A hangosítás valahogy mindíg gyengéje az ilyen redezvényeknek. Nagyon sokat szenvedtünk mire legalább a dobokat sikerült beállítani, a többiről pedig nem kívánok szólni, mert nem célom, hogy megbántsak bárkit is.
A koncert maga viszont teljesen rendben volt. Nagyon jól érztük magunkat a színpadon és én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az efféle kemény muzsikát amit mi játszunk csípik a motoros népek. Ez igen pozitív:)
"Laza" másfél órás koncertet adtunk a nagyérdeműnek. Köszi Dávidnak (frissen felavatott road) a sok képet amit készített és a pakolászásban a segítséget.


Vége a koncertnek jöhet a vudsztákkolás:) Naivan úgy gondoltuk sátrat állítunk, de miután kaptunk ajándékba 1 rekesz sört, e tevékenység már nem volt oly' fontos...:) Az éjszaka az alkohollal való randizással telt, legalábbis részemről:)))
Aztán ahogy közeledett a reggel mindenki lemerült valahol. Petya a tábortűz előtt dobta be a törölközőt, Zoli a buszban. Mi pedig (azaz a maradék zenekari tagok + Dávid) néhány pokróccal az üres színpadon szenderültünk el.


Az idei évbeni is remekül éreztük magunkat Tömörkényen.


Köszönjük a meghívást!!! Reméljük jövőre is találkozunk.


Puszi


Geri