Szervusztok drága "lazulblog" olvasók.
Lustaságomon felülkerekedve és Szabi bácsi unszolására ismételten koncertről való emlékeket rángatok elő göcsörtös agytekervényeimből.
Szóval, megkésve bár de törve nem, ismételten jelentkezem.:)
Ha május eleje akkor motoros találkozó méghozzá tömörkényen. Így megy ez már harmadik éve. Pénteki nap volt a kánszört napja. Én meghívott voltam egy középiskolai ballagásra és természetesen a ballagás késő délután volt. Tömörkényen pedig nem egészen kései időpontban kellett kezdenünk, pláne, hogy Tömörkény igen-igen messze van tőlünk. Lényeg a lényeg, hogy kissé be-be fostam attól a ténytől: nem fogunk odaérni!
De nem így lett, hála a csillagok tantrikus együtállásának vagy inkább Zoli atyánk masszív vezetési stílusának.
A körülményekhez képest nagyon hamar megérkeztünk, és ráadásul hatalmas csúszás is volt, így maradt még időnk 1-2 sörikét és igazi motoros találkozós tápot azaz pörit beverni a babaarcunkba. Teszem hozzá ottalvós bulira készültünk, vittünk sátrat, hálózsákot, meg minden "biz baszt" ami csak kell de hála a zenekar kiéghetetlenk partivágyának ezek kibontatlan állapotban maradtak egész éjjel a buszban.
Eljött a zenebona ideje. Őszinte leszek. A technikai körülmények nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után, és ezzel most nagyon lágy voltam és nőies. A hangosítás valahogy mindíg gyengéje az ilyen redezvényeknek. Nagyon sokat szenvedtünk mire legalább a dobokat sikerült beállítani, a többiről pedig nem kívánok szólni, mert nem célom, hogy megbántsak bárkit is.
A koncert maga viszont teljesen rendben volt. Nagyon jól érztük magunkat a színpadon és én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az efféle kemény muzsikát amit mi játszunk csípik a motoros népek. Ez igen pozitív:)
"Laza" másfél órás koncertet adtunk a nagyérdeműnek. Köszi Dávidnak (frissen felavatott road) a sok képet amit készített és a pakolászásban a segítséget.
Vége a koncertnek jöhet a vudsztákkolás:) Naivan úgy gondoltuk sátrat állítunk, de miután kaptunk ajándékba 1 rekesz sört, e tevékenység már nem volt oly' fontos...:) Az éjszaka az alkohollal való randizással telt, legalábbis részemről:)))
Aztán ahogy közeledett a reggel mindenki lemerült valahol. Petya a tábortűz előtt dobta be a törölközőt, Zoli a buszban. Mi pedig (azaz a maradék zenekari tagok + Dávid) néhány pokróccal az üres színpadon szenderültünk el.
Az idei évbeni is remekül éreztük magunkat Tömörkényen.
Köszönjük a meghívást!!! Reméljük jövőre is találkozunk.
Puszi
Geri
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Én még annyit hozzátennék, hogy a "sörsátras koncert" is jó volt!:)
VálaszTörlésCs.