Bazaltzúzó végbélmetál az oktogon környékén...

HHHUUUUNNNYYYEEE!!!!
Betyáros beköszöntést minden álmatag blogfüggőnek.
Szombaton megejtettük, a Rákktogonba tervezett koncertünket két baráti bandánkkal, a régóta harmonikusan velünk együtt működő HOLTIDŐ-vel, és az újdonsült arcleolvasztó öldmeganyádmetál deviANT brigádjával.
Reménykedve veselkedtünk neki mivel hétvégén még nem nagyon volt sanszunk a Rokktogonban zúzni.
Zótán és jómagam Dabas felöl közelítettük meg az ójjektumot, Geri már Pösten baszta a rezet Teca és Peták meg mittudom én mit csináltak. Peták sztem nagyon ráért aznap, mert felhívott telón ami azért évente max kétszer esik meg, és akkor is én hívom több hónapnyi egyeztetés után. Tehát felhívott hogy mi a ráké csak fél hétkor indulunk Zével amikor odamehetnénk hatra mer az olyan jó. Én mint böcsületes kistanítványa meg is fogadtam mentorom tanácsát és fél hétkor el is indultunk. Amúgy meg kb este tízkor kellett játszanunk tehát nem értettem a dolgot, de ráfogtam Petya tömegnövelési ciklusára. Felértünk háromnegyed nyolcra, de a zenekarokon kívül csak Pár ember lézengett a helyen.Lelombozódtam és elkezdtem szépen komótosan beleszarni a kalapomba.
Mi a rák van ezzel a kibaszott hellyel????!!!! Nagy Cimbizések és könnyes üdvözlések után szépen lassan kilencre beállt a deviANT. Meg Dani a HOLTIDŐ basszerosa is beállt de nem úgy.
Belecsapott a húrokba a brigád és szépen nyugodtan szétbaszták a kevéske közönség fejét a dögöljmegúgyismeghalszkurvaanyádmetál zenéjükkel.
Ez után jöttünk mi, egy rövid kis szolid koncerttel majd Holték is odatették magukat.
Az est hátralévő részét szokásos Lazul estének nevezném, Geri és én piát kunyeráltunk mert mi vagyunk a legcsóróbbak, Teca érthetetlenre itta magát. Hajnali fél három felé pedig mindenki szépen lassan elbattyogott a helyről. Köszönjük a két bandának és annak a sok embernek aki végül is eljött csak én aggódtam megint egyet.
Cső!
Tájbi

Metálkonci a diszkóban!

Csokinyuszis fröccsenet néktek drága kedves aranyos szép zenekarunk iránt kíváncsian és emberi mérőszerekkel már-már mérhetetlen információszomjjal érdeklődő blogolvasók kik lehettek vagy 3-an! :) Legutóbb Szeghalmon tettük tiszteletünket egy helyi disco/rock helyen újdonsült barátain deviANT-ék valamint most megismert ifjonc titán Dreadful Peace formáció társaságában.

Péntek délután a gyülekező Tájbinál volt, bár én otthon koslattam és vártam, hogy a többiek értem jöjjenek merthogy az egyre csak terebélyesedő hátsó fertályamat nem tudtam átmozdítani a főhadiszállásra. Befutott a Kék Nyíl (Zoli vadásúj annyira nem is vadásúj de azé' bőven jó verdája) melybe serényen bepattintottam illatozó habtestemet. Teljes a csapat. Indulandusz lódulandusz Szeghalom. Az úton szokás szerint mint a heringek. Ez az átka ha egy 5 tagú zenekarban 4 dagadt troll játszik. Nevezetesen: Zé a "mindigennitudó" , Teca az "ízkereső" , Tájbi a "kólátkávévalésenergiaitallalvedelő" és én azaz Geri a "mindigéhesdagadt". Maradt egy kakukktojás Petya a kobold aki mindig megsínyli az ilyen utakat, hiszen az összenyomás veszélye állandóan fennáll. Most speciel nem nyomtuk össze. Helyette inkább megvedeltük a maradék jó kis onániai borocskánkat illetve söcinket. Az egyik benzinkútnál a két öreg megcsillogtatta bűvészeket és artistákat megszégyenítő tudását. Petya szájjal kapta el Teca orrából kilőtt pirított sós földimogyoróját. HINNNYYYEEE!!!

Nos a megérkezés sikeres volt. Hosszú út porából köpönyeget vettünk és aztán azt leporoltuk magunkról. Bevonulás, zenekarokkal lepacsizás, becuccolás estébéestébé. A szokásos rendhagyó dolgok után kezdődhetett a masszív alapozás. Tájbink közömbösségi és álmossági rátája az egeket verdeste, úgyhogy literszámnyi energiaitallal turbózta magát. Eközben egy helyi lelkes ifjonc saját boroskólájából kínálgatott minket igen jóravaló és serény erényeit csillogtatván. Mi pedig nem vagyunk ám cukorból faragva, ezért nem kellett kétszer mondani, hogy csurgassunk le egy kis helyi bort. Sztorizgatások és idogálások közepette, mikoron már összegyűltek a metálra szomjazó népek, egyszer csak észrevettük, hogy kezd a deviANT. Jóféle hácé muzsikával örvendeztettek meg bennünket a srácok. Nem volt teketóriázás, száraz súlyos riffek és kizárólag csak hörgés jellemzi a muzsikájukat. Bitang volt!!! Mi voltunk a második delikvensek. Jó kis koncsertó volt. Előadtuk szonettjeinket és kapriccsóinkat, melyre a helyi népek igencsak vevők voltak. Elöl ment a pogózás, hátul meg csillogó szemek és hedbengelő fejek, hullámzó hajak. Egyetlen technikai malőr akart csak közbeszólni. A mikrofonzsínór kezdett meghalni de egy széles szovjet szigetelőszalag bármire képes... Nagyon jó kis klubkoncert volt! Az este utolsó zenekara a Dreadful Peace volt. Hatalmas bulit csináltak a srácok. Modern metált játszanak két énekessel, kicsit mint a subscribe. Nekem piszkosul bejött ez a muzsika.

Konci után deviantLali szólt h van egy kis leihatóság a pultnál, tehát mit volt mit tenni, megittuk amit meg kellett aztán kicuccolás, kicsi cimbizés és kellő herevakargatás után elindultunk haza egy korai hajnali órán.

Köszönjük a meghívást deviANT-éknak, remekül éreztük magunkat. Nem mondom, hogy remélem mert tudom, hogy lesz még alkalom a közösködésre:)

köszönöm a figyelmet

pápuszi

geri

Cicasör folydogált a setét patakjában…

Part 1

Hol is kezdhetném a friss sztoriömlenyemet, ha nem is a történések kozmikus vonalának zéró pontjánál azaz a legelején. A Dark River fesztiválra tettünk kiruccanást ama célból, hogy színpadra tipegjünk és rázúdítsuk az ottani jóságos néphalmazra a betonkemény kőmuzsikánkat. Ez a Dark River elnevezésű fesztiválocska egy Setét Patak nevű helyen van Erdélyben, mely kívül esik kis országunk határvonalain. Tehát Transzilvániába a vérfarkasok és vámpírok honába látogattunk el. Sajnáltam azért, hogy a jó öreg Draculea bácsi nem látogatott el a koncertünkre, bár ki tudja, lehet, hogy ott volt denevér formátumban. Csütörtök este indultunk el a röpke 800 km-es 12 órás útra. Először minden gördülékenyen ment és minden „tökre fáni volt”. De létezik egy mondás ami NEM igaz: „A dobos is csak ember” Nos ez hazugság!! Zoltán ecsénk az iratai helyett egy gyönyörű csillivilli csicsás rákpáncél szerű nemtommit hozott el ami biztos nagyon fasza csak a határon nem engednek át vele. Mondjuk ha felhúzod és rákot szimulálsz lehet nem szúrsz szemet a Tráján vagy Gyorgye nevű onán határőrnek. Szerencsére a buszban ottmaradt egy Kálmán nevű forma személyi igazolványa mely messziről sem hasonlított Zoltánunkra. De mit volt mit tenni, nincs mese. Ezzel kell átmenni a határon. Rájöttünk, hogy létezik egy varázsszó. Annyit kell kinyögni, hogy zenélni megyünk. Mihelyst ezt meghallják, úgy tuszkolnak tovább, mintha olyan büdös lennél, mint egy régen nem fürdött, megpállott majonézben hempergő oposszum család. Szóval jó tanács: ha bármit akarsz átcsempészni a határon (pl: csöcsös onán pénzváltó menyecskét vagy hernyót) akkor mondd azt, hogy zenész vagy. Lényegre térve péntek reggelre volt datálható az érkezésünk. Az ottaniak köztudottan elég híresek vendégszeretetükről. Ezt az is bizonyítja, hogy szállást és ételt kaptunk és minden földi jót valamint érkezésünkkor kb 15 perc alatt „csak” 5 vodkát itattak meg velünkJ Az ellátással minden zenekar 1000% meg volt elégedve kivéve egy embert. Nem mondom el, hogy ki ő csak annyit tennék közzé, hogy saját bevallása szerint Rocksztár ezenfelül egy katonás főnök és Kipling: A Dzsungel könyve című művében szereplő farkas nevéről elnevezett és fémjelzett zenekarban játszik. Szombati napon játszottunk így a pénteket kitűztük „üssed széjjel magad napnak”. Legalábbis én így gondoltamJ Az ottani Ciuc (csuk) nevű sör világbajnok, melyet Norbi haverunk csak cicának becézgetett. Meg kellett innom belőle vagy 8-10 litert egy ültő helyemben. Tecával még megcsodáltuk Ironmen gitárját. A végén pedig már sörhabot eregettem és azt sem tudtam, hogy hol vagyok…J Megcsattan néha az ember. A koncertünk Szombaton este 9-kor a farkasos zenekar előtt baromi jó volt. Jó látni, hogy arrafelé teljesen más az emberek hozzáállása. Az emberek érdeklődőek, előrejönnek rőzsét rázni meg vellázgatni, vicsorogni…A hangosítópajti megteszi amit kérünk…El se hittem. Bár így lenne itt Agóniában is...

Na most átadom a virtuális tollat Betyár pajtimnak Tájbornak aki folytatja a sörhabtól dús élményekkel teli ki és beszámolóját.

Ne vazzzee!!! HIINNNYYEEEE!!!

Patak Part 2

HUUNNNYYEEEE!!!

Ezen betyáros köszönéssel veszem át Geri báttyótól az általa erősen kifogyasztott virtuális tollat. Tudniillik már mindent elmondott így nekem nagyon meg kell erőltetnem molylepkékkel teli kobakomat, hogy valamit is tudjak makogni nektek.

Töhát evezzünk vissza a szombat reggelhez. Kivakartam magam a geciből alias felkeltem. Teca és Zótán épp csendesen pihengettek Ektor meg már fenn volt és lement, amikor megébredtem, de egyből szemet szúrt, hogy Geri bratyesz hiányzik az ágyából. Elővettem Kalambói szuperképességeim és nyomozni kezdtem. Vajon Plum professzor volt a füvészkertben egy ólomcsővel, vagy Mrs. White a bálteremben egy csavarkulccsal, aki eltüntette Gerit.

Minden sarkot átvizsgáltam, de kudarc-kudarc hátán ért. Szomorúan állapítottam meg hogy Geri vagy kiitta magát az univerzumból, vagy szabadságot vett ki az életből. A lényeg hogy nem volt sehol. Kétségbe esve elkezdtem a tanúk kihallgatását, bár utoljára hót szétbaszódva látta mindenki Gerit és akkor még élt. Magamban morfondírozva sétálgattam az emeleti folyosón amikor Ektor mint koronatanú megjelent és közölte, a Politia megtalálta Gerit a földszinten egy random fotelban. A rendőrség nagy erőkkel józanítja. Lélekszakadva rohantam le és a lépcső aljában megtaláltam Gerit rendesen megbaszódva. Elhalló hangon annyit mondott csak: Felmegyek aludni!

Valóban felment. De két óra múlva indultunk be a jó öreg Barót városába henyélni így Gerit is felkeltettük. Baróton kedvenc kiszolgálóegységünk a Saloon előtti padokon beszélgettünk. Ittunk Silva sört és Geri most sem hazudttolta meg önmagát azé elkezdegetett megen sörözni holott ha három órája nem ivott egy kortyot sem. Ámbár mindenki ivott össze vissza mindent abba azé nem gondoltunk bele hogy ki is kell fizetni és a végén mikor indulni készültünk, legnagyobb mecénásunk és akkor sofőrünk Latyák „vezető jófej vitzes supermen” István közölte hogy ő már rendezte a számlánkat. Könnyek gyűltek a szemünkbe, köszönjük Emese.

A szombati koncertünk után úgy határoztam mivel előző este nem maradtam fenn sokáig, így most durván elkezdek vedelni. Sikeresen majd fél ötig vedeltem amikor is feljött a Low Battery kiírás. Elmentem aludni. Ébredés, gyors reggeli bundáskenyérből amiből két szeletnél többet egyszerűen képtelenség megenni mert olyan tömény volt.

Ektor bátyánk ekkor elvonult fosni vagy 3245-jére a két nap alatt. Beszálltunk a járműbe, és megtettük a 12 órás utat visszafelé. Sokat hülyéskedtünk és meg kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó társaság verődött össze erre a pár napra, és reméljük látunk még Székelyföld.

Béke.

Kajdacsi özönvíz és a pálott hereburger sovány gyrosszal és idegbajos Petyával fűszerezve!

Kedves olvasóink!
A mai napon egy igen nehéz de annál finomabb étellel örvendeztetlek meg titeket.
Ez a Kajdacsi özönvíz és a pálott hereburger sovány gyrosszal és idegbajos Petyával fűszerezve.
Első lépésként kell nekünk egy jó évjáratú zenekar, lehetőleg öt tagú és öt évnél alig idősebb.
Szépen és dekoratívan helyezzük őket egy alig használt Opel fostalicskába, és öntözzük meg zenélésre alkalmas eszközökkel, de lehetőleg ormótlanul nehéz és nagy szerszámokkal.
Például Geri bátyó zongoratokja amiben csak egy kibaszott gitár árválkodik, és természetesen szállításra tökéletesen alkalmatlan.
Ha ezzel végeztünk, finoman indítsuk útnak őket Kajdacsra. Lehetőleg akkor mikor motorostalálkozót tartanak.
Persze ez csak félrevezetés mivel egy koszos Simpsonon kívül nem igazán lehet motort találni ott.
Miután sikeresen átnavigáltuk őket a rétinégerek tengerén, válasszuk ketté őket. Egyik felét küldjük el a közeli kifőzdének álcázott koncentrációs táborba lehetőleg a friss és kisportolt Petya ebbe a felébe kerüljön. A kifőzde nagysikerű gyorsfagyasztott gyrosszát természetesen alkotóelemei hiányában agyjuk és kevergessük össze a Petyával.Miután halljuk hogy az anyagok kölcsönhatásba lépnek, (Kurvazanyádholadudvaagyrosból!!) vegyük vissza a gyrost és adjunk hozzá dudvát meg szószt. Ezután már csak a csendes csámcsogás hangját hallhatjuk. Adagoljunk a gyroshoz egy his sörrel és borral átitatott Gerit majd jól keverjük meg. A Tájbit viszont külön tálba helyezve a pálott hereszagú hamburgerrel, (amiben a hús valószínűleg a kornyéken elhullott dögmaradványok ledarálása által keletkezett) léptessük kölcsönhatásba.
Ha van piáspult a környéken a nyers Teckót helyezzük közvetlen elébe és annyi 6/8-as boros-kólás mártással puhítsuk ameddig el nem kezdi kérni a jégermájszta gyógynövényes töltelékét. A Zoli nevezetű hozzávaló még várhat. Miután az előpácolásokkal megvagyunk rakjuk őket, egy színpadnak kinéző előmelegített sütőbe, úgy egy órára. Meglátjuk majd nagyszerű élményben lesz részünk! Ne felejtsük el a dögnehéz zenecuccokat is elhelyezni körülöttük különben sohasem sülnek ropogósra! Tekerjük fel a hőfokot úgy kb. egy ötven fős nézősereggel és várjunk amíg nem végeznek.
Miután kivettük a sütőből, kezdjük el kegyetlenmód locsolni a frissensült Lazult, többféle alkoholtartalmú ételaromával, csak az ízijé. Ne feledjük Zolinak elég egy pár csepp víz is ő úgy is nagyon finom lesz, a többieket azonban ne sajnáljuk. Mikor kellőképpen eláztattuk, az ételt helyezzük vissza a kocsi alakú tálba, köretnek Zolival, és ízlés szerint tálaljuk. Jó étvágyat bazdmeg!

Tájbi

Felfújható fotóstúdió!

Csecsbimbaj bloggerjankók! Jelenleg nem cupákolnivaló szaftosabbnál szaftosabb koncertélményekről vések le információhalmazokat, melyek emészthetőek számotokra. Ha zenéltünk volna, úgy lenne de mivel lefújták a kánszörtöt ezért evidens módon másról publikálok adattömegeket. Úgy döntögettünk, ha már nincs bulink a hétvégére akkor is csinyázhatnánk valami olyasmit, melynek van köze a zenebonáláshoz a zenekarosdihoz és még értelme is leledzik. Hosszas gondolkodás és ötletlufik kipukkasztásának eredményeként megszületett a döntés. Mivel nincsen rólunk sok szép kép ezért elhúzhatnánk egy pornó fotózásra. Akarom mondani promo fotózásra:) Felöltöttük a szép ruháinkat, kicicomáztuk és kellőképpen kinyaltuk magunkat, hogy szépnek tűnjünk a fotózáson. A tett helyszíne egy régi katonai repülőtér volt. Úgy gondoltuk az igazán kemény mint a metál. Kora délután találka a többiekkel és húzás a placcra pózolni. Petya nyálcsorgatva mesélt a repülőtérről és az ott jelenlévő építményekről és ojjektumokról. Én kicsit kiakasztottam, mert közöltem, hogy engem a tosziból hozott konvertek jobban felizgatnak, mint egy régi szovjet reptér rejtelmei:) Kivergődtünk a fémszekérből és gyorsan tartottunk is egy kis seregszemlét, hogy mit is tudunk kipréselni magunkból és a helyszínből. Az eredmény közel 800 kép lett különböző pózolásokkal és beállításokkal. Laza 8-9 óra pózolás és pózerkedés után dög fáradtan és kiélten a zenekarból pontosabban egyik tagjából -szerintem a csillagok tantrikus együtállásának köszönhetően- előtörtek némi meleg hajlamok és viselkedésnormák. Eleinte kissé meglepetten és földbegyökerezett lábbal néztük az eseményeket, de aztán rájöttünk, hogy még a legkeményebb fickók is 9 óra pózolás után be tudnak buzulni:DD No mind1...Legalább már zenélhetünk a Kék Osztriga bárban mondjuk buzulalánc néven:) miután leengedtük a felfújható fotóstúdiót felhúztunk Peták vadásúj kérójába, ahol még Tájbival pár órán át mulattattuk a zenekar többi tagját. Most egész jól tűrték a retard poénjainkat:))

Komolyra fordítva a szót! (hűűű tudok ilyet is?) Köszönjük Marcinak a türelmet és a sok jó fotót! Végre olyan emberrel dolgozhattunk együtt aki hozzáértő és nem lusta kontár mint pl: nemakarokneveketmondaniszakállaskényesoperatőr....

 A képeket hamarosan ti is láthatjátok, egyelőre egyet publikálok.

popikukimami 

geri

Csudálatos meglepetés Kunszentmárton Kunszentélyében!

Üdv minden ködves Lazulminátornak!
A hétvégén megejtettük a Rocstábor nevezetű rendezvényen való disszonáns konklúziónkat.
Alias zenégettünk. Remegve vártam hogy valamelyik szőröstalpú űrbunkó bevágódjon kis lakom kapuján de várhattam vagy este hétig mivel, nem igazán kellett sietnünk, ugyanis éjféli zenélésre voltunk harmadfokon ítélve.
Hát bezony a jó öreg Tájbi bácsi mindenhol aggódik eggyet így otthon is aggódtam hogy addig tetvészkedik a zenekar, míg késve érkezünk. Hozzájárult még az agyi ödémám kialakulásához az is hogy Petya a miskolci hős, akit gyerekkorában mindig szana szét vertek a nála nagyobbak, és felnőve erre válaszul kibaszottul szétgyúrta magát hogy ő majd megmutatja, szomorúan közölte hogy hiába a sok edzés egy fránya forgalmi dugó őt is és Teckó báttyánkat is a Lágymányosi hídon marasztalt.
Mikoris már idegbajomban úgy vergődtem a földön mint epilepsziás a stroboszkóp alatt, megérkezett Geri, elhozva magával a várható indulás szelét, mely hűsítő lágy fuvallatával kényezteti pofázatomat.
Nem sokkal utánna Z atya is bevágódott vadzsi új gépjárműszörnyetegén, amibe nem olyan sietősen elkezdtünk bepakolászni. Egy kis bícselés, gitározgatás beficcent közbe, amiről később jó anyám álltal értesültem, miszerint a szomszédok a sírással küszködve hallgatták végig kis műsorunk, és nem azé sírtak mer olyan szar volt ám bizony, hanem azér mer olyan szívhezszóló angyalarcú kisdiákkokként daloltunk.
Nagy döcögősen megérkezett Petya és Teca, ezekutánna nem volt mit kezdeni, elindultunk.
Repített szárnyán ódon vasparipánk, csak úgy hagytuk el egymás után a településeket.
Majd besötétedett az ég alja, és megláttuk Kunszentmárton fényeit.
Tudtuk hogy valami művházat kell keresni, útbaigazítást is kérvényeztünk Zsákos Frodótól a helyi törpétől akiről még lesz szó ezen irományban.
Leparkoltunk mer ugye azt muszály, és kellemesen konstatáltuk, hogy több órás csúszás van. Mi más lehetne a nagyszerű Héjja Gyuri és Güzü jancsi féle megaprodukciók apropóján.
Így éjfél helyett kb fél háromkor el is kezdhettük a büntetést. Közben Zsákos Frodó és kis csapata raboltak fosztogattak és koldultak a zenekari relikviákért mint pl. dobverő,pengető.
Ezzel még nincs is baj csak amikor már háromnegyed órája nem hallasz mást csak hogy "aggyá má dobverőt köcsög!" akkor elszáll a mi erősidegzetű agyunk is. Miután visszafogtam Petyát hogy fel ne rúgja a kis ganét, mellesleg magamat is vissza kellett fognom hogy nehogy tökönrúgjam a kis rohadékot, arrébbaraszolván elkezdtünk vedelni.
Minden esetre, jó volt nagyszínpadon játszani, jó hangosítás mellett.
Habár én nem éreztem a koncerten kívül túl jól magam azé nem a legszarabb volt.
Cső!
Tájbor az örök elégedetlen.

Hát ez SZ.A.R. volt!

Konyicsiváá blogger szamurájok!! Hétvégén volt ám újra SZ.A.R. és még zenéltünk is. Ezzel egyáltalán nem minősíteni akarom az elmúlt koncertünket, sőt...!!:) Aki esetleg nem tudná, jelen esetben a SZ.A.R. nem egyenlő a szarral. Mivel utóbbi nemes egyszerűséggel bélsárként aposztrofálható előbbi pedig egy kurva jó kis fesztivál rövidítése. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál = SZ.A.R. Visszatérő rémisztgetők és vendégek vagyunk ezen a feszten, idén már negyedik alkalommal érkezett a felkérés, hogy tologassuk oda habtestünket és örvendeztessük meg a jónépet egy kis arcleolvasztó öldmeganyádat dínomdánommal. Hát nekünk nem kellett ezt 2x mondani, örömmel szárnyaltunk Szabadszállásra. Igaz a héten volt egy kis probelmatika Teca bácsival, mivel sokat állt a napon, mert azt hitte attól sokkal jobb lesz neki, de jobb nem lett, helyette a nap kegyetlen sugarai csak még kegyetlenebbül megszúrták, így lebetegedett szegény pára. Mikor már negyedik napja a láza a csillagos eget verdeste, közölte velünk, hogy lehet nem tudja bevállalni a koncertet. De köztudott az a tény, hogy Teca vasból van és még az odébbalvás technikáját is ismeri, így egy kis betegen zenélés nem jelentett problémát számára. Mi hárman azaz Zoli, Tájbi és én előbb és külön érkeztünk mint Petya és Teca. Úgy látszik ez már hagyomány lesz nálunk. Minden koncertre külön érkezünk. Tisztára mint a rollingsztószt vagy ahhoz hasonlatos világhírű feledhetelen formácijó. Az út átlagos volt. Söröztünk, vihorásztunk, nyerítettünk, basztattuk egymást, ugattunk, énekeltük, fingottunk, böfögtunk, filozofálgattunk, soppingoltunk. Szóval egy teljesen átlagos lazul út...:) Mikor odértünk egyből körülnéztünk és természetesen betámadtuk a sörsátort. Ahogy elnéztük a fesztiválozókat volt ott mindenféle ember. Részegek, nagyon részegek, kevésbé részegek, konvex és konkáv sokszögek, flúgos női személy(ek), bikinis jónők és nem jó nők, pankok, metálosok, rackák... szóval elég színes volt a felhozatal ami igen-igen pozitív egy ilyen kisebb feszten. Miközben sörikéinket fogyasztgattuk rengeteg ismerőssel találkoztunk. Lepacsiztunk és ittunk is mindenkivel, ahogy azt illik:) Lassacskán megérkezett Petya és Teca is. A zenebona asszem baromi jól sikerült. Rendesen beindult a jónép ahogy láttam és néhányan kedvet kaptak hozzá, hogy szétrugjanak valami random útba kerülő tereptárgyat miközben spricceltük az emberek arcába a lazul masszát, amely csak úgy vadítja az arcokat. 40 perc áltt rendelkezésünkre, hogy mindenkit atomjaira szedjünk széjjel. A bődületes melegtől kábé 10 litert izzadtunk fejenként a színpadra pedig csak Tibi volt olyan élelmes, hogy törölközőt hozzon fel de persze mindnyájan azt használtuk 2 szám közti gyorstörlésre, így lassacskán egymás izzadtságában fürcsiztünk és henteregtünk:) Nos a 10 liter izzadás fogyókúrának sem rossz. Norbi elmehet a faszomba... Csak zenélni kell nyáron fesztiválokon és máris leadhatod a felesleges kilóidat. Koncert után kezdődhetett wellness program. jéger sör boroskóla jéger sör boroskóla jéger sör boroskóla....és ezt ilyen sorrendben a végtelenbe és tovább ahogy Buzz Lightyear mondaná. Megemlíteném még a kecskeméti B. Károly ősrégi fesztiválcimbinket aki hatalmas rajongója a szarfesztenk és temészetesen örömmel meghívott minket jégerezni. A szarfeszten állandóan kreténmatakoppra készülünk, ami szerintem most sem volt másképpen. De hát ez a jó:) " Szarfeszt én így szeretlek!!"
Másnap reggel kellőképpen és kellemesen elfáradva diadalITTASAN és büszkén húztuk el a belünket és levontuk azt a konklúziót, hogy ismét nem sikerült szarul éreznünk magunkat a szarfeszten.
Köszönjük a meghívást, a kiváló hangosítást, a sok embernek, hogy megnézett minket. Remélem jövőre is izzadunk a szarfeszt színpadán!!


halióhájó!!


geri

Ősrock tribute és sorból kilógás az Őrült Mamában!

Ahoj povlacsek!!! Blog blog blog blog blog blog!!!! Summáját írogatom egy hét késlekedéssel a pösti krézi mámá bődületes rákenól pábban lezajlott legfrissebb koncsertovánkról. Mitóta megtörtént az a híres neves tehetetlen tehetségtelenségkutató vetélkedő, azóta mindnyájunk nevében mondhatom, hogy bizony kissé negatív kép él bennünk és elszorul a torkunk ha eme helyre gondolunk. Ezen negatív sémák eloszlatárása kiváló alkalom volt az utóbbi koncert. Érkezett a "mármeghíívjóóó" -csak, hogy a "nagy" endre szavaival éljek- , hogy lenne e kedvünk megcsillogtatni újra, hogy mit is tudunk egy konci keretében. Mi mint az ifjú párok akik nem is sejtik mire vállalkoznak boldogan IGEN-t mondtunk és megfitogtattuk a mérhetetlen izmos tudásunkat. Mi tudtuk mi vár ránk. Hát bezony egy kikúrt jó koncert várt reánk. De előbb visszaemlegetem a nap eseményeit. Ismét találka volt a próbatermünknél de ezúttal csak hárman mivel a két nagyöreg azaz Teca és Petya pesti lakosok révén hazulról közelítették meg az ojjektumot. Nekünk Tájbival problémáink voltak ismételten a pontos érkezéssel mivel előző este kissé megfáradtunk a részegedj okosan társasjáték szellemi megpróbáltatásaitól. No lényeg, hogy csak csak elindultunk Zoli vadás vadiúj verdájával amit most újított be, így gyarapodott az autógyűjteménye. Az új verdához új vezetési sztájl és profil is jár ergo Zoli úgy vezetett, mint egy forma-1-es pilóta csak a probléma az, hogy sem az autó sem ő nem rendelkezik olyan paraméterekkel mint mondjuk Sebastian Vettel vagy Louis Hamilton. Útközben 2x is majdnem meghaltunk és hiába, hogy nem vagyok klerikális kb 10x elmondtam magamban a miatyánkot. Isten, már ha van, úgylátszik velünk volt és nem hagyta, hogy a túlvilágra kerüljünk. Megérkeztünk a Gubacsi útra és a művészbejárón, a gyárak felől belibegtunk a crazy mama music pubba. Eléggé korán érkeztünk, volt még idő arra, hogy lecsurgassunk néhány balatoni világost a nyelő és hányó csövünkön. Nos, aznap este asszem talán "csak" 8 zenekar lépett fel. Iszonyatosan nagy csúszás volt és tán 1 zenekar kivételével mindegyik homlokegyenest más stílusú volt mint mi. Az egyetlen valamiben is hasonló zenekar egy őstrash metált játszó banda volt ami a korai zabolátlan sepulturát idézte számomra. Hát az összes többi banda vagy túlnyomó részt feldolgozást játszott vagy egyenesen tribute banda volt. Nekem nincs problémám a tribute dolgokkal de egy ilyen pici és szegény zenei piaccal rendelkező országba nem elég 1 nagy ikonnak 1 tribute banda???? Kérdem én, a senki.... Na mind1. Csak egy random kiss tribute zenekart láttam ezek közül szerencsére, mivel mi aznap bekksztédzskutyák voltunk és végig hátul a színpad megett rizsegtünk. Amit csak fél füllel hallottam (hál' istennek): axl rose majmolás, kalapács józsis éneklés, rage against the machine női módra...stb stb. Kb 2 órás csúszást követően színpadra állhattunk. A sok tribute után asszem jól fejbekúrtuk és megörvendeztettük a népet egy kis lazul zúzdával. Ismét beröffent a lazul úthenger és asszem kiszakította a kételkedők agyát:)) Jó volt a hangosítás, viszonylag sokan voltak és mi is jól éreztük magunkat!!! Mi kell még??? Köszi Őrült Anya!!!!:)


habos puszi mindenkinek


szasztok


geri

A kisember nagyot mulatott!!

Gatyarohasztó üdvözlet a blogunkban ormótlanul kutakodó huligánoknak!

 A cím igen jól tükrözi hétvégi koncertünk eseményeit. Gerjenben jártunk egy  rockfesztiválon, ahol hősiesen megküzdöttünk a szimplán 150 fok árnyékban hőáramlattal és az állandóan kikúrt éhes gyilkos perverz szúnyogokkal, melyek egész nap egyre csak szipolyozták belőlünk az életerőt. Szombati napra esett a koncert. Találka kora hajnali délben a próbatermünknél, mivel az út elég hosszúnak ígérkezett. A felkelés és a pontos odaérés Tibkó cimbivel egyetemben elég nehézkes volt, mivel előző esti meccsnézés közben a gyomrunk egy fél tálca sörrel és néhány litykó borocskával lett gazdagabb, agysejtjeink pedig néhány ezer lélekkel apadtak. De ez igazán nem gáz mivel a gepárd is a leggyengébbet és leglomhábbat kapja el a csordából, így az alkohol is a leggyengébb agysejteket pusztítja el, tehát segíti a gondolkodást. Há' nem? Há' DE!! Lényeg, hogy kb fél órás késéssel rontottunk be energiától bőségesen duzzadozván a próbaterembe, ahol már ott volt a két veterán harcos Petya és Teca. Pakoláskor sikerült felavatnunk a legújabb szerzeményünket. Egy hosszú fadoboz ami úgy néz ki mint egy koporsó. Televágtuk minden "bizbasszal" és négyen alig bírtuk el. Viszont mennyire trúúú már, hogy koporsóban pakolunk... Ha így folytatjuk lassan elmehetünk kikent gót blekk bládi vempájör metált játszani.

Pakolás után bezuttyantottuk a hátsó fertályainkat a jó öreg turnyébuszba. Útközben felvettük Zoli pajtit majd teljes létszámmal 100%-osan kiegészülve és összeállva mint a gecis bugyogó nekileselkedtünk a hosszú útnak. Már egy órája úton voltunk, mikor is azt kellett konstatálnunk, hogy eddig hűséges hátasunk a fordtranzitka csak az 50-es tempót verdesi de azt is csak alulról szaglássza. Berozsdált és pókhálóval teleszőtt agyfogaskerekeink izzasztó erőfeszítések árán lassacskán elkezdtek forgolódni, hogy segítsenek kioktojálni mi is lehet a problematika valódi oka. Gondolkodjunk Béláim!!! kb fél óra rátótiakat is megszégyenítő torz gondolatkreatúrák éterbe engedése után észrevettük a gond igazi forrását és verbálisan jeleztünk Tecának (mivel most ő volt a fosőr), hogy nyugodtan kiengedheti a kéziféket abból baj nem származik. Vihongva röhögés és cikizés után nyugodt szívvel konstatáltuk, hogy a buszunk felvette a tőle megszokott normál tempót (max 80km/h...).

Kora délután oda is értünk a tett helyszínére. Volt időnk lazázósan, ráérősen felpakolni a színpadra majd kellemesen beállni mint a rolling sztónsz. A koncerten jót zúztunk és köszönjük a fesztiválozók egy maroknyi csapatának, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy a színpad elé orientálódtak és alávetették magukat a lazul úthenger tiprásának. A leglelkesebb fiatalembert meg is jutalmaztuk egy cd-vel. Szerintem rekordhőségben zenéltünk és forgattuk, ráztuk a nyakcsigolyánkat ami nálam azt eredményezte, hogy koncert után felugrott egy ablak amire a FATAL ERROR felirat volt kiírva és hiába nyomtam OK-ot újra és újra előjött. Konkretice úgy éreztem mindjárt földre vetem magam és fűbe harapok mert a jó napsütötte száraz fűnél nincs is fincsább. Szóval a rendszer súlyos hiba után állt helyre. Az este folyamán a sörsátornak kinevezett bűnbarlangból lestük az eseményeket.

Asszem az este főszereplője a két sokat tapasztalt, világlátott zenekari "nagyöreg" Petya valamint hű ex hetero élettársa Teca volt. A menü néhány liter jégermájszterrel fűszerezett 6/8-as boroskóla volt néminemű energiaitallal megbolondítva. Ezek elfogyasztása után Petya olyan rongylábú táncos lett, hogy májkül fletli vagy fredaszter csak szőnyeg széléről jelenthetett neki tisztelegve. A két veterán a színpad előtt gyermekded mosollyal az arcukon szemkápráztató és rekeszizmokat görcsberándító táncok mellett előadta mindazt ami anno 71-ben -mikor még a világ is fekete fehér volt- tanult az egri betyárképző főiskola tesiszakán. Volt ott kézenállás, fejenállás, előre hátra bukfenc, híd, babám faxa, anyám kenyere mittomén a szakszavakat....:)  Eközben Tájbival térdre rogyva öklendezve nyerítettünk és vihorásztunk a műsor láttán.

A hajnali sátrazás sem volt egyszerű, hiába sok a purgáló egység melyet lelkes kanként küldözgettünk a sátorban egymás orra alá, az elalvást ez sem könnyítette meg, túl sok volt alattunk a göcsört és gödör, mivel sátrat vittünk de hálózsákot már nem:)

A gerjenieknek köszönjük a meghívást reméljük jövőre ismét találkozunk!!

 csőzet!!

geri

Summáját írom Eger városának, nosztalgikus visszatérés a gyökerekhez...

Csöccsentés minden bloglearnernek!
A hétvégén megejtődött a célirányosan Egerbe tervezett buláj.
Petya akiről köztudott hogy őhozzá állították be a Greenwichi illetve a világ atomóráinak többségét, pontos időzítéssel farolt be a kajiba elé ahol leledzem. Szotyoládé hű fegyverhordozónk már nálunk volt miután megszabadult motorjától és a téli-nyári kesztyűtől. Gyorsan bepattantunk a fehér villám nevezetű századeleji turnyébuszunkba majd Petya hogy időben odaérjen, két öregasszony, több tucat Cecca(lásd:macska) és egyéb kisállat tetemre hozásának árán, megbontva a téridőkontinumot, két lábbal nyomta a gázpedált.
Miután kamikaze pilótákat is megszégyenítő manőversorozat után landoltunk a kúriába hogy bepakolásszunk és útrakeljünk konkrétan konkretizáltuk a konkrétumot miszerint egy esküvő színhelyére csöppentünk.
A Lazul vandálabb szekciója vagyis jómagam nemátalottam megmutatni a sznoboknak akiket köztudottan utálok mint a xart, hogy mi vagyunk azok akiket soha nem hívnak meg egy lagziba. Vajon miért?
Az igazság szoros függelékébe tartozik az is hogy Teckó bátyánk hobbiként felvette a lagziba járást, mivel minden nyavalyás héten bebaszva valami parasztlakodalomban mereszti a picsáját. Miután kipakolásztunk, és tolatásból majdnem elütöttük az ifjú párt, útrakeltünk a rövidnek épp nem nevezhető távra, Egerig.
Idióta popszámok hallgatásával ütöttük el az időt mire odaértünk Teckóért Budára a Fallosz J. utzába. Időközben Z atya akin mindig jól áll a gatya kivéve ha nem húzza hónaljig, is bekerült a buszba érte lementünk Batárszankgeorge-ba.
Mindenki megvolt indulhat a mandula vagy a Lazula...
Előkerültek a finomabbnál finomabb italok a méltán híres Vörpelájti szarszagú, vagy a Sopronig mászol lityeres kiszerelése és egyéb üdítők.
Kellemes inluminált hipotézisfejtegetések mint például az ősrobbanás, a genetikai konstellációk vagy hogy ki milyet szarik ha másnapos. Egyszóval repült az idő.
Majd nagynehezen odaértünk a Sorompó nevezetű családi házhoz.
Méreteiben nem volt épp bőlére eresztve, de tudjuk a szép közmondást: "ki a kicsit nem becsüli, azt jól megbasszák az APEH-osok.
Berendezkedtünk, cimbiztünk Holtidőnkben, beálltunk a hangszerekkel(én nem) majd rájöttünk hogy az erősítő amit hoztunk nem hajtotta meg a hangfalakat, mit volt mit tenni egy kb. hét számos pantomim előadást zenei aláfestéssel, láthatott a közönség (az a két ember). Megjelent idősebb Teckó is aki a mi Teckónk apukája és úgy tudja megütögetni az ember hátát hogy az menten belehal, nagy-nagy örömömre ma sem mulasztotta el bemutatni eme szuperképességét. Miután tele lett a faszunk a zenéléssel (ének nélkül), elindultunk az éjszakába.
A Verpöléti fenegyerek Mucus volt a mentorunk és vezetőnk. Teca és Petya könybelábadt szemekkel könyörögtek, menjünk és nézzük meg ifjúkori életük egy apró színterét, a testnevelőtanári képzőintézmény kollégiumát. Csak tudnám hogy kinek könyörögtek mert minket mint a többséget senki sem kérdezett. Félóráig a "Jújj! Petya/Teckó emlékszel? Ezen a helyen oktojáltunk/ bebaszcsiztunk/beszartunk/dugtunk!" mondat szerepelt az étlapon amit mi lónyerítésnek is nevezhető kacagásokkal díjaztunk.
Bementünk Petyáék régi törzshelyére a SÜSÜ a geci egyfaszú sárkányról elnevezett lokálba ahol egy halom kurván és Na'vin(azok a hosszú kék genyók az Avatar című filmbe) átgázolva igényeltünk némi jóféle Skót Whisky-t.
Tövábbhaladtunk miután megtekintettük a legtöbb hányást kibíró toalettet, és elérkeztünk a Taxi-állomáson elhelyezkedő szórakozó helyhez ahol elmondások és több tanú alapján ingyenes karaoke szokott lenni. Na most nem volt. Helyette ecetszájú lányok ültek bent hogy hátha a lányos arcú kisfiúk hozzájukszólnak egy büdös szót is. Mindenki szart mindenkire. Így hát mi is nagyívben trutyiztunk a helyre és miután kikerültünk az epilepsziás rohama csúcspontján vergődő DJ-t eliszkoltunk. Teckó bácsi ötlete szinte megtámadott mindenkit, miszerint, huzzunk át Egerszalókra thermálfürizni.
Srácok! Egy örökérvényű tipp ami jól jöhet! Hót mata-picsa-kopp bebaszva ne menjetek meleg vízbe.
Tehát szétkúrva beszálltunk a buszba, és valahogy hazakeveredtünk.
Jó volt  leszámítva a koncert sikertelenségét és az emberek hiányát.
Reméljük a következő jobb lesz.
Adíjósz!

"MÁRMEGHÍVÓ"

Hát igen! A hétvégi koncerttel kapcsolatos emlékek kellőképpen leülepedtek már sörhabbal megtelt koponyám tengerében, így hát elérkezettnek látom az idejét annak, hogy kihalásszam és blog formájába öntsem nektek a szaftos élményeket. Mint ahogy a cím is mutatja már igen-igen régen érkezett a meghívás kedves motoros barátainktól az idei Hartyáni Motoros Fesztre. Ha emlékeim nem csalnak meg –és egyébként miért is tennék?- már negyedik éve pengetjük a húrokat ezen a feszten.

Az idén szombati napra voltunk hivatalosak nem is akármilyen időpontban. 20.00 órára voltunk kiírva! Mint a nagyok!!:)) És valóban! Tényleg úgy is éreztük magunkat a világot jelentő deszkákon állva. Rengeteg ember a színpad előtt. Tomboló lányok, fiúk, villázás, csápolás, hedbengelés, vakukattanások tömkelege, LA-ZUL-A-LÁNC skándálás és még jó néhány hasonló önbizalom növelő rezgés áradt felénk az éter molekuláin keresztül a koncertünk folyamán. Na de szépen fogalmaztam, mintha okos lennék… Leegyszerűsítem: KIBASZOTT NAGY TOMBOLÁS VOLT!!! :DDD

A hiper über brutál giga mega rákenról metál show után pedig jöhetett a jól megérdemelt lazulás és a sikerekben való úszkálás. Miután kielégítettük az aláírásra epekedve váró lányok és fiúk kegyeit, még adtunk egy laza interjút az egyik helyi rádiónak is. Köszi Anikó!!

A további zenekarok közül az előttünk játszó Armadát kiemelném. Remekül beizzították és felperzselték a hangulatot egy kis dallamos kőmetállal, remélem lesz még rá lehetőség, hogy egy színpadon játszunk.

Az utánunk fellépő osszijántól gondoltam kérem a kedvenc számomat a mármeghívót, de lehet nem nagyon értékelték volna eme gesztusom, úgyhogy inkább a jól bevált „vedd a sört ’oszt igyad” módszert helyeztem előtérbe az este folyamán.:)

A zenekar nevében mondhatom kiválóan éreztük magunkat, remek koncertet sikerült penderítenünk, ti pedig baromi jó közönség vagytok!

Köszönjük „fiúklányok”!!!

Az Erő legyen veletek! (meg a metál) J

geri

A második nekifutás Budán-Big Bike Pub

Üdv!
Reszketve vártuk a Big Bikeban megrendezett kánszörtöt mivel a múltkori igen ganajra sikeredett.
Rimánkodtunk ahhoz a jó magasságoshoz hogy végre embereknek is zenélhessünk ne csak a szép fehér falnak.
Délutánra odaértek a skacok hozzánk. Gyorsan összeszedtem a pipereholmimat, aztán indulás a bázisra bepakolászni a cuccokat. Gyorsan megvoltunk vele, aztán elindultunk. Útközben, a nagy izgalmak felhalmozódása következtében gyorsan megálltunk nyalni. Habár nem egy szép hölgyeményt nyalhattam halálra, hanem egy sima mezei fagylaltot, de azé jó vót!
Átbandukoltunk Bugyi községbe Szotyoládé állandó Roadunkért majd miután szétröhögtuk az arcunk elindulhattunk a nagyfaluba. Vad és sebes hegyi folyókon gázoltunk át, a sivatag forró homokja égette talpunk, hatalmas hegyeket másztunk meg de avégén csak megékeztünk. Ordítoztunk a sok sznob faszkalapnak akik épp valami kurva drága bélszínt zabáltak a dunán ringó 500 km-es szállodahajókon.
Oszt még szegénység van mi?
Megérkeztünk az ominózus helyre. Meglepetésünkre, eléggé sokan voltak már akkor is pedi a koncertek még messze voltak. Üdvözöltük a régi ismerősöket, aztán megérkezett fotós cimboránk aki az ötéves szülnapi bulinkon is nagyon jól teljesített, mi pedig mint a sztárok vadul pózoltunk a gépnek.
600.000 képpel később aztán végre kezdhettünk felpakolni. Gyorsan belőttük a cuccokat és nagy-nagy örömmel konstatáltuk hogy a hely tele van. Rég volt már imigyen. Nézelődtünk, ámuldoztunk, aztán elkezdődött...
Z-atya ütötte verte a dobokat ahogyan csak az erejéből tellett, Geri, Petya és Teckó pediglen tépte szaggatta ütötte alázta a gitárokat én jó szokásomhoz híven rommá üvöltöttem a falakat , letéptem a fejeket, megrepedt a föld és a hasadékokból sárga kénes gőz tört elő amiből démonok törtek rá a világra hogy az emberek utolsó lélekerejét is kiszívják. Tehát egy tök átlagos koncert. :)
Mindent összevetve elég jó volt. Aztán elkezdtük a töltést, amitől Z-atya kimenekült a buszba lepihenni.
Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és hót kopp mata picsa részegre vedeltük magunkat. Na jó azé annyira nem. De Petya igen. Meg mi is.. akko mégis.
Na mindegy.
Köszönjük azoknak akik ott voltak és nem a tv-t bámulták. Jó buli volt.
Reméljük a következő is ilyen jó ha nem még jobb lesz.
Peace
Tiebor

koncert

Tömörkényi woodstock hangulat!

Szervusztok drága "lazulblog" olvasók.

Lustaságomon felülkerekedve és Szabi bácsi unszolására ismételten koncertről való emlékeket rángatok elő göcsörtös agytekervényeimből.
Szóval, megkésve bár de törve nem, ismételten jelentkezem.:)
Ha május eleje akkor motoros találkozó méghozzá tömörkényen. Így megy ez már harmadik éve. Pénteki nap volt a kánszört napja. Én meghívott voltam egy középiskolai ballagásra és természetesen a ballagás késő délután volt. Tömörkényen pedig nem egészen kései időpontban kellett kezdenünk, pláne, hogy Tömörkény igen-igen messze van tőlünk. Lényeg a lényeg, hogy kissé be-be fostam attól a ténytől: nem fogunk odaérni!
De nem így lett, hála a csillagok tantrikus együtállásának vagy inkább Zoli atyánk masszív vezetési stílusának.
A körülményekhez képest nagyon hamar megérkeztünk, és ráadásul hatalmas csúszás is volt, így maradt még időnk 1-2 sörikét és igazi motoros találkozós tápot azaz pörit beverni a babaarcunkba. Teszem hozzá ottalvós bulira készültünk, vittünk sátrat, hálózsákot, meg minden "biz baszt" ami csak kell de hála a zenekar kiéghetetlenk partivágyának ezek kibontatlan állapotban maradtak egész éjjel a buszban.
Eljött a zenebona ideje. Őszinte leszek. A technikai körülmények nagyon sok kívánnivalót hagytak maguk után, és ezzel most nagyon lágy voltam és nőies. A hangosítás valahogy mindíg gyengéje az ilyen redezvényeknek. Nagyon sokat szenvedtünk mire legalább a dobokat sikerült beállítani, a többiről pedig nem kívánok szólni, mert nem célom, hogy megbántsak bárkit is.
A koncert maga viszont teljesen rendben volt. Nagyon jól érztük magunkat a színpadon és én személy szerint nagyon örülök annak, hogy az efféle kemény muzsikát amit mi játszunk csípik a motoros népek. Ez igen pozitív:)
"Laza" másfél órás koncertet adtunk a nagyérdeműnek. Köszi Dávidnak (frissen felavatott road) a sok képet amit készített és a pakolászásban a segítséget.


Vége a koncertnek jöhet a vudsztákkolás:) Naivan úgy gondoltuk sátrat állítunk, de miután kaptunk ajándékba 1 rekesz sört, e tevékenység már nem volt oly' fontos...:) Az éjszaka az alkohollal való randizással telt, legalábbis részemről:)))
Aztán ahogy közeledett a reggel mindenki lemerült valahol. Petya a tábortűz előtt dobta be a törölközőt, Zoli a buszban. Mi pedig (azaz a maradék zenekari tagok + Dávid) néhány pokróccal az üres színpadon szenderültünk el.


Az idei évbeni is remekül éreztük magunkat Tömörkényen.


Köszönjük a meghívást!!! Reméljük jövőre is találkozunk.


Puszi


Geri

A remények abszolút megrendülése Tökölön

Üdv mindenkinek!
Sajnálatos módon, az életünk itt zenekari szinten nem akaródzik egyszerűnek és kellemesnek lenni.
Szomorú tény hogy a fiatalság azon része akik nagy koncertre járók hírében álltak, szépen lassan felnőttek és kihalt bennük ez a szükség. Az a generáció akiknek őket kellett követniük, kurvára nem járnak koncertre.
Lehet ennek a pénztelenség az oka, vagy egyéb más tényezők, de az tény hogy nagy többségében nincs kereslet az élő zenére.
Tökéletes példa volt erre, a hétvégén nyélbeütött Tököli koncert.
Kedves barátaink, a Cool Head Clan brigádjával nyomoltunk akik, mivelhogy régóta jelen vannak a zenei harctéren, húzóerőnek számítanak, vagy legalább is annak kéne lenniük.
Bezöttyentünk nagyszerű autóinkba, egy kis lazítás után, amit egy kerti partyval koronáztunk meg, aztán irány-horány Tököl városa.
Rövid autózgatás után, bezony le is értünk, ám akkor rá kellett döbbenünk, hogy fingunk sincs hova kéne menni.
Így hát mit volt mit tenni, a helyi őslakosok segítségét kellett igénybe vennünk.
Ki is szemeltünk egy agyondiplomázott egyedet, aki a helyi vendéglátóegységből (kocsma) haladt, kicsit cikk-cakkban, a világba.
Sajnos, a forma nem bocsátott érdemleges információkat a részünkre, de körülbelül a parlamenti képviselők számának a négyzeten megfelelő mennyiségű emberrel beszélve nagy nehezen, odataláltunk az ominózus Joker Pubba.
Focipályával övezett kellemes hely fogadott minket.
Barátaink (Cool Head Clan) már ott voltak, és a tulaj. Igazából az este folyamán a helyen tartzózkodók lélekszáma, alig nőtt egy-két fővel.
A közönségnélküli koncertek, mindig nagy-nagy szomorúságra adnak okot. Végül úgy döntöttünk, ám legyen max próbálunk egyet. Petya és a gitárszekció, égett a vágytól hogy az új és újított gitárokat beoktojálhassák az erősítőkbe.
Nekem mint egy mezei énekesnek, kibaszottul kurvára mindegy hogy milyen extra hipper-mega-giga, leszopom a faszod hangszedők vannak a gitórba, szóljon oszt kész.
Hát lehet ezért vagyok csak énekes. :D
Na mindegy.
Lenyomtunk egy laza kis koncertet annak a pár embernek aki eljött és megnézett minket, ezúton is köszi.
Bepakoltunk hűséges gépjárműveinkbe és keseregtünk.
Miért nem kíváncsiak ránk az emberek?
Mit kéne tennünk annak érdekében, hogy az emberek újra értéknek tekintsék az élő zenét?
Mi nem tudjuk, de szívesen vennénk bármilyen instrukciót ezzel kapcsolatban.
Írjatok, sziasztok.
Tájbor bácsi

Eger

A Kelet-Európai sztárcsinálás avagy hogyan nem kellene...

Üdv!
A változatosság kedvéért most én írom eme szaftos beszámolót az őrült mamában lezajlott tehetségtelenségkutatásról.
Ami elvárható egy ilyen rendezvénytől az mind meg volt ígérve a legelején.
Aztán valami kozmikus együttállásból kifolyólag az is kiderült hogy itt a mi kis hazánkban egy jó alapötletből egy nagy kupac dehidratált kutyatrutyit képesek a nagyképességű szervezők kiötleni.
A borzalmasan elnyújtott rendezvénysorozat, a tízpercenként változó szabályrendszer és a zsűri túlzott engedékenysége a nemtörődöm zenekarokkal egy kicsit kibaszta nálam a biztosítékot.
Pénteken odaérkeztünk az elődöntőre mindenki ahogy épp tudott. Zoli és jómagam Dabasról kocsival, a többiek pedig ahogy épp gondolták. Az első könyörtelen balafaszság az úton ért minket Zotyival.
Geriék közölték h minnyá kezdünk. Fasza! Gondoltam az én egyszerű hibrid nyelvezetemen.
Ahhoz képest hogy az elődöntőn és a döntőn is sorshúzással kellett volna eldönteni a sorrendet legalább is ezt mondták. Ehhez csak annyit hogy mind a két nap elsőként kellett játszanunk. Köszönet a HazaiTermék zenekarnak a helycserés támadásért.
Az elődöntőből két zenekart a közönség juttatott volna tovább(már ha valaki is kíváncsi lett volna a rendezvényre) egyet pedig a zsűri juttat oda a döntőbe. Remélem számoltátok ez három zenekar.
Ehhez képest a zsűri hármat a közönség pedig egy zenekart juttatott tovább. Annyit azonban megosztok veletek hogy az egész verseny alatt ez volt a jellemző.
Sok remek zenekart ejtettek ki akikben rengeteg tehetség és fantázia volt, például: HanGerilla.
Mindenesetre arra az elhatározásra jutottam hogy lehet hogy nem is baj hogy nem nyertünk lófaszt sem a második helyezéssel, hisz ha a díjak megvalósítása is olyan mint a versenyé volt akkor egy komplett zenekarzúzó armageddont kerültünk el.
Minden esetre voltak pozitív dolgok. De ezeket már agyon írták a neten.
De annyit elértünk ezen a versenyen hogy még egy szorosabb kapocs szövődött a zenekar tagjai között egy megállapodás formátumában, miszerint soha többet nem megyünk tehetetlenségkutatóra.
Jók legyetek de ne a legjobbak, úgy ahogy mi sem tudunk soha a legjobbak lenni. XD
Csöcs!
Tájbor

A LAZULALÁNC bemutatja -a hangolókulcsaim főszereplésével- : "Ki van a házban? Lazul a házban avagy hol vagytok pösti népek?????" című pszichedelikus koncertszatíráját

Hát igen, ez a kemény magyar koszos valóság. Nem szépítem, de erre majd a későbbiekben kitérek.
Hétköznapi koncert. Ilyenkor kicsit más minden mint 7végén. 5en 5felől érkezünk, ki munkából ki innen-onnan. Jómagam már délután elhúztam Petyához és korrepetáltuk magunkat egy kicsit gitározásból. Elszötymörögtünk néhány órácskát, jól esett egy kis ujjtorna főleg így koncert előtt.
Később megérkezett Teca bá' is. Felkéreckedtem hozzá egy zuhanyzásra, hogy lemossam habtestemről a rátapadt piszkot, mert ugye koncerten szépnek kő' lenni, hogy a fehérnépek elájuljanak:)
Tecával elhúztunk, Petyát meg otthagytuk a munkehelyén még sínylődni egy kicsit. Tájbor és Zotya már úton voltak dabasról kocsival. Mi Tecával kaja és néminemű piperézés és szépítkezés után a jó
öreg békávéval közelítettük meg az ojjektumot. Korán odaértünk, gondoltam ráérek még aggódni azon, hányan tologatják le a hátsó fertályukat este.
Holtidőék már ottvoltak mikor Teckóval odaértünk, sőt már a "cajgot" is belőtték. Köszönet érte, hogy játszhattunk a cuccaikon!! (nagyon zsírul szólt az a marshall fej csak a gitárom akart cserben hagyni, de ezt megintcsak később taglalom)
Szépen lassan de biztosan a többiek is megérkeztek közülünk. 
Idén már játszottunk 1x ugyanitt és szintén hétköznap.
Akkor bkv sztrájk nehezítette a koncertre látogatók sorsát de mégis azt merem állítani, hogy a koncertterem ha nemis dugig de tele volt.
Miközben jóízűen sörözgettünk már már kezdett koncerttájm lenni, Holtidőéknek lassacskán kezdeni kéne. A dolognak csak egy szépséghibája volt. a rocktogonban a fizető vendégek száma jó ha megegyezett bármely egész szám nulladik hatványával...És az idő elteltével eme probléma nemigazán javulgatott. Viccet félretéve Holtékhoz is betoppant néhány ismerős arc, hozzánk is de a múltkori néphez képest ez így hogyismondjam létszámilag eléggé ergya. Nagy riszpekt bomba azoknak aki eljöttek!!!! Nekik köszönjük!!
Holték ennek ellenére is bizonyítottak, kázé pajti és a többi kolléga úgy nyomták mintha teltház lett volna. Utánuk mi álltunk a színpadra. Az első 5 percben minden ok aztán jött a rémálom (számomra). A szájonszekszuált gitárom úgy döntött ma nem lesz hozzám hűséges. Finoman fogalmazva kb 6 másodperc alatt úgy elhangolódott mint a picccsss. Nem tudom mi lelte, talán április 1 BOLONDOK NAPJA. Ez lehetett a titok nyitja. Bolondot akart belőlem csinálni az a szemét. Nem elég, hogy néha úgy szól mintha egy wc ülőkére szerelt hangszedő lenne, mostmár el is hangolja magát. mondhatom REMEK! Kedvem lett volna szétverni a dobokon ezt "made in indonesia" csodát. Eddíg még nem éreztem ilyet, Kurt Cobain is lehet ezért verte szét a gityóit... Ki tudja? Szóval sok-sok idegölés és még több izzadás árán végre nagy nehezen sikerült behangolnom a gitáromat. Ezután már úgy dühbű' nyomtam:) 


Más. Hooool vagytok rákkerek? múltkor bkv sztrájk is volt és jöttek emberek. Most van bkv, van tavaszi szünet. Mi kell még ???????
Annyira sok a tróger 600 huf belépő?? Úgy látszik igen. Vagy jobb inkább vedelni a sört egy késdobálóban mintsem 600 pézt kifizetni 2 zenekarért?? ha igen akkor ez nagyon gáz...


Olyannyira gáz, hogy hazafelé úton elég sok gáz termelődött bennem.:)) Megálltunk egy benzinkúton kaját venni, mert Tibkó már nem bírta a fogyókúrát. Betipegtünk a kútra és válogattunk a lefóliázott szendvicscsodák között. Olyannyira belemélyedtünk a válogatásba, hogy az addíg termelődött gáz mely bennem volt egyszercsak egy hatalmas és recsegős macifüles formályában távozott az éterbe:)) Mindegyikünknek csak néhány másodperc késéssel esett le mi is történt. Szegény lányka aki a kassza mögött állt. Nem tudott se köpni se nyelni. Utólag is bocsi!:)


Szóval így telt BOLONDOK NAPJA ÁPRILIS 1.:))))


csöööcs


geri

Megpitymallott a Hírös Városban!

Márc. 27-én szombaton betámadtuk Köcskemétet a Hírös Várost. Keeper of Dreams, Testosteron és mi voltunk az esti felhozatal.
Nem kellett sietnünk, úgyhogy Tájboréknál délután még belefért egy kis bícselés, focizgatás, ökörködés. Miután a próbatermünkből becuccoltunk a kocsiba, még arra is maradt idő, hogy útközben megálljunk egy helyi gyrososnál. Itt mindenki kénye kedve szerinte válogathatott a csípős/nem csípős és egyéb gyrosok között. Tájbor természetesen nyomatékosította, hogy ő pediglen paradicsom nélkül kéri mert mint köztudott ez az ebadta ebenguba rokksztár gyerek még mindig nem tudja megemészteni a paradicsomot és szép nagyot okádik ha egy cafat paradicsom is lekerül a torkán. De azé' a ketchupot zabálja...:)
Amíg mi a remek étkeket fogyasztottuk egy lelkes férfi beosztás szerint a tulaj, anekdotáival "szórakoztatott" bennünket KISEBB nagyobb sikerrel. Too much information volt.
Miután kiszabadítottuk magunkat a lelkes férfi szárnyai alól (nem volt egyszerű), útnak indultunk kecsóra. Régen jártunk már arra, de mindnyájunkat nagyon jó emlékek fűznek a hírös városhoz (vizi attus féle tehetségkutató, régi rockcafé, origo stúdió, jó pár konci, pohár fenekére nézős bulik...stb).
Megérkezéskor kissé rácsodálkoztunk, hol is fogunk játszani. Korona PIZZÉRIA (????).
Mi jöhet még??? Ezek után már az sem lenne gáz ha mondjuk egy random lottózóban játszanánk vagy egy útszéli üvegtigris féle büfé műanyag asztalai előtt.
Megszakértettük a helyet és pozitívan csalódnunk kellett (szerencsére) :) Kis pince hely, csocsóasztalokkal, "koncerttermmel", színpad is van. Tök jó:)
Nem is tudom miért pizzéria:) a koncerthelység volt kisebb a megszokottaknál de nem volt vele amúgy semmi gáz. Lehet csak én gondolom úgy, hogy valami csak akkor jó ha nagy...:) nagyon jól éreztem magam zenebona közben de ezt azthiszem mindnyájunk nevében mondhatom.A Közönségben sok ismerős arcot véltem felfedezni, de a JULCSA most is mint mindíg elkésett a koncertünkről, bár ezt már megszoktuk tőle:) Utánunk Keeper of Dreams-ék mutatták meg mi is az a metál. Csak annyit mondok nagggyon disztroj möttálbruttál!!!:) Végül Testosteronék vezették le a parti hatalmas feszültségeit jó kis pantera, metallica, moby dick és sok hasonló zenével.
Az afterparti bitangpusztulatosan csapatósra sikeredett. A kecskemétiekkel még mindig lehet bulizni...:)) Mondjuk úgy egy lavor alkoholt itattak "csak" meg velünk:) Az est folyamán még tanúi lehettünk többek között Julcsa haverunk okfejtésének amikor is erősen illuminált állapotban kb egy fertályórányi idő alatt egy mondhatni már-már filozofikus monológban kifejtegette, hogy egyéb okokból kifolyólag "megypitymallott". Hozzáteszem, az egyéb okokra rajta kívül senkinek sem sikerült rájönnie... Hát igen, egy lavornyi mennyiségű alkohol elfogyasztása bizony csodákra képes:))
Nem csalódtunk a méltán Hírös Városban most sem! Reméljük mihamarabb találkozunk!!

Köszi a Keeper of Dreams csapatnak és Marci vezérnek a meghívást!

csőőőőő

bégeri

TÖKÖS 5 ÉV avagy HEPI BÖRSZDÉJ

Bezony, bezony. 5 évesek lettünk. Hamar elszállt ez a néhány év. Közhellyel élve, mintha  csak tegnap lett volna, hogy elindítottuk nagyívű pályafutásunkat a sörszaggal átitatott,  cigifüstös SIRUS világhírű pubból:) Talán az őslazulosok még emlékeznek azokra a  felejthetetlen lezúziusz szíriusz "ereszd el a hajam" megahedonista bulikra:)
Hiába repült el hamar az idő, azért a sári csati medreiben azóta lefolyt sok víz (valamint még több sör a gyomrunkba) és 5 év alatt  csak, csak elkezdtünk felcserepedni, történt velünk ez s az. Csakhogy néhány jelentősebbet megemlítsek: jó pár tehetségtelenség  kutató verseny, melyeken idővel elég szép eredményeket értünk el és a kezdeti "csak így tovább srácok" értékelések után később már  ormótlanul felpofátlankodtunk a dobogóra, olykor a dobogó legfelsőbb fokára is és nem győztünk fürödni a rivaldafényben és sikerben:)) készítettünk  egy demo lemezt amely egy elég nagy vízválasztó dolognak mondható zenekarunk életében.
Robbanásszerűen megnőtt a koncerjeink száma, ősszel-tavasszal klubbulik, nyáron fesztiválok, kezdtünk belekóstólni ennek a "rockéletnek" mondott valamibe:)
Szóval koncert koncert hátán és az új számok is hiperűrsebességgel születtek. 
Újra stúdióba vonultunk és felvettük az első nagylemezt -ITTVALAMINEMOKÉ-. Aztán ami egészen friss: a videóklipp.
Nagyon nagyon nagyvonalakban és dióhéjban kb ezek történtek velünk 5 év alatt.
No de ha már 5 évesek vagyunk miért is ne ünnepelnénk meg ezt a páratlan de mégis kerek számot  egy fatális frenetikus giga mega rákenról show-al???:DD
Miért is ne? DEDEDE
Választásunk a Dabasi B-labor klubra esett. Nagyon igényes és jó hely, köszönet érte, hogy megkaphattuk aznap estére.
A terep új volt nekünk is hiszen itt még nem zenéltünk. A napunk elég melós volt, lógott a belünk is mire koncertre  alkalmas helyet faragtunk a szórakozóhelyből. Találka kora hajnal 10kor a többiekkel aztán jöhet a meló.
Színpadcipelés, fények, hangosítás bla bla bla...:) 2 dolog nem való a zenész embernek: meló és koránkelés. Aznap mindkettőben volt részünk:)
Teckó és Tájbor bácsi dél körül lelépett mert ismét beindult Szabi bácsi konyhája Tájboréknál. Amíg mi pakoltunk ők ketten Szabi vezényletével csináltak nekünk  és persze a többi zenekarnak egy hatalmas adag bográcsos tápot. Most sem sikerült elrontani, NYAMI:) Délután megérkezett a többi zenekar.
A találka tibiéknél volt. Pár adag babgulyás és néhány kör jóféle pálinka után egy kis ujjnyalogatás és pocaksimogatás aztán irány horány a B-LABOR.
7kor kapunyitás. A hangulatot Kreat7v-ék kezdték felpezsdíteni, aztán InCorrecték döngöltek a sárga földig mindenkit, majd Holtidőék zúztak egy hatalmasat előttünk.
Mi kivételesen egy rendhagyó műsorral készültünk, elővettük a régi számainkat is és egy amolyan 5 évet átölelő A-Z-ig műsort kapott a nagyérdemű.
Egész napos meló és másfél óra zenélés után alig győztünk pihegni a bekksztédzsben (mer' hogy mostmár olyan is vót me' sztárok vagyunk:)).
Remekül éreztük magunkat! Köszönjük mindenkinek aki eljött és jelenlétével emelte az est fénypontját, köszönet a hangosításért és köszönet a többi zenekarnak, hogy elfogadták a meghívásunkat!
Ja és külön köszönet a lazul logós tortáért!!:)
NA még mielőtt szirupossá válnék be is fejezem...:)
 
puszi!

Újra

Hell!

Újra indul a lazulblog.

Jó csemegézést!!

Lazulék