Bazaltzúzó végbélmetál az oktogon környékén...

HHHUUUUNNNYYYEEE!!!!
Betyáros beköszöntést minden álmatag blogfüggőnek.
Szombaton megejtettük, a Rákktogonba tervezett koncertünket két baráti bandánkkal, a régóta harmonikusan velünk együtt működő HOLTIDŐ-vel, és az újdonsült arcleolvasztó öldmeganyádmetál deviANT brigádjával.
Reménykedve veselkedtünk neki mivel hétvégén még nem nagyon volt sanszunk a Rokktogonban zúzni.
Zótán és jómagam Dabas felöl közelítettük meg az ójjektumot, Geri már Pösten baszta a rezet Teca és Peták meg mittudom én mit csináltak. Peták sztem nagyon ráért aznap, mert felhívott telón ami azért évente max kétszer esik meg, és akkor is én hívom több hónapnyi egyeztetés után. Tehát felhívott hogy mi a ráké csak fél hétkor indulunk Zével amikor odamehetnénk hatra mer az olyan jó. Én mint böcsületes kistanítványa meg is fogadtam mentorom tanácsát és fél hétkor el is indultunk. Amúgy meg kb este tízkor kellett játszanunk tehát nem értettem a dolgot, de ráfogtam Petya tömegnövelési ciklusára. Felértünk háromnegyed nyolcra, de a zenekarokon kívül csak Pár ember lézengett a helyen.Lelombozódtam és elkezdtem szépen komótosan beleszarni a kalapomba.
Mi a rák van ezzel a kibaszott hellyel????!!!! Nagy Cimbizések és könnyes üdvözlések után szépen lassan kilencre beállt a deviANT. Meg Dani a HOLTIDŐ basszerosa is beállt de nem úgy.
Belecsapott a húrokba a brigád és szépen nyugodtan szétbaszták a kevéske közönség fejét a dögöljmegúgyismeghalszkurvaanyádmetál zenéjükkel.
Ez után jöttünk mi, egy rövid kis szolid koncerttel majd Holték is odatették magukat.
Az est hátralévő részét szokásos Lazul estének nevezném, Geri és én piát kunyeráltunk mert mi vagyunk a legcsóróbbak, Teca érthetetlenre itta magát. Hajnali fél három felé pedig mindenki szépen lassan elbattyogott a helyről. Köszönjük a két bandának és annak a sok embernek aki végül is eljött csak én aggódtam megint egyet.
Cső!
Tájbi

Metálkonci a diszkóban!

Csokinyuszis fröccsenet néktek drága kedves aranyos szép zenekarunk iránt kíváncsian és emberi mérőszerekkel már-már mérhetetlen információszomjjal érdeklődő blogolvasók kik lehettek vagy 3-an! :) Legutóbb Szeghalmon tettük tiszteletünket egy helyi disco/rock helyen újdonsült barátain deviANT-ék valamint most megismert ifjonc titán Dreadful Peace formáció társaságában.

Péntek délután a gyülekező Tájbinál volt, bár én otthon koslattam és vártam, hogy a többiek értem jöjjenek merthogy az egyre csak terebélyesedő hátsó fertályamat nem tudtam átmozdítani a főhadiszállásra. Befutott a Kék Nyíl (Zoli vadásúj annyira nem is vadásúj de azé' bőven jó verdája) melybe serényen bepattintottam illatozó habtestemet. Teljes a csapat. Indulandusz lódulandusz Szeghalom. Az úton szokás szerint mint a heringek. Ez az átka ha egy 5 tagú zenekarban 4 dagadt troll játszik. Nevezetesen: Zé a "mindigennitudó" , Teca az "ízkereső" , Tájbi a "kólátkávévalésenergiaitallalvedelő" és én azaz Geri a "mindigéhesdagadt". Maradt egy kakukktojás Petya a kobold aki mindig megsínyli az ilyen utakat, hiszen az összenyomás veszélye állandóan fennáll. Most speciel nem nyomtuk össze. Helyette inkább megvedeltük a maradék jó kis onániai borocskánkat illetve söcinket. Az egyik benzinkútnál a két öreg megcsillogtatta bűvészeket és artistákat megszégyenítő tudását. Petya szájjal kapta el Teca orrából kilőtt pirított sós földimogyoróját. HINNNYYYEEE!!!

Nos a megérkezés sikeres volt. Hosszú út porából köpönyeget vettünk és aztán azt leporoltuk magunkról. Bevonulás, zenekarokkal lepacsizás, becuccolás estébéestébé. A szokásos rendhagyó dolgok után kezdődhetett a masszív alapozás. Tájbink közömbösségi és álmossági rátája az egeket verdeste, úgyhogy literszámnyi energiaitallal turbózta magát. Eközben egy helyi lelkes ifjonc saját boroskólájából kínálgatott minket igen jóravaló és serény erényeit csillogtatván. Mi pedig nem vagyunk ám cukorból faragva, ezért nem kellett kétszer mondani, hogy csurgassunk le egy kis helyi bort. Sztorizgatások és idogálások közepette, mikoron már összegyűltek a metálra szomjazó népek, egyszer csak észrevettük, hogy kezd a deviANT. Jóféle hácé muzsikával örvendeztettek meg bennünket a srácok. Nem volt teketóriázás, száraz súlyos riffek és kizárólag csak hörgés jellemzi a muzsikájukat. Bitang volt!!! Mi voltunk a második delikvensek. Jó kis koncsertó volt. Előadtuk szonettjeinket és kapriccsóinkat, melyre a helyi népek igencsak vevők voltak. Elöl ment a pogózás, hátul meg csillogó szemek és hedbengelő fejek, hullámzó hajak. Egyetlen technikai malőr akart csak közbeszólni. A mikrofonzsínór kezdett meghalni de egy széles szovjet szigetelőszalag bármire képes... Nagyon jó kis klubkoncert volt! Az este utolsó zenekara a Dreadful Peace volt. Hatalmas bulit csináltak a srácok. Modern metált játszanak két énekessel, kicsit mint a subscribe. Nekem piszkosul bejött ez a muzsika.

Konci után deviantLali szólt h van egy kis leihatóság a pultnál, tehát mit volt mit tenni, megittuk amit meg kellett aztán kicuccolás, kicsi cimbizés és kellő herevakargatás után elindultunk haza egy korai hajnali órán.

Köszönjük a meghívást deviANT-éknak, remekül éreztük magunkat. Nem mondom, hogy remélem mert tudom, hogy lesz még alkalom a közösködésre:)

köszönöm a figyelmet

pápuszi

geri

Cicasör folydogált a setét patakjában…

Part 1

Hol is kezdhetném a friss sztoriömlenyemet, ha nem is a történések kozmikus vonalának zéró pontjánál azaz a legelején. A Dark River fesztiválra tettünk kiruccanást ama célból, hogy színpadra tipegjünk és rázúdítsuk az ottani jóságos néphalmazra a betonkemény kőmuzsikánkat. Ez a Dark River elnevezésű fesztiválocska egy Setét Patak nevű helyen van Erdélyben, mely kívül esik kis országunk határvonalain. Tehát Transzilvániába a vérfarkasok és vámpírok honába látogattunk el. Sajnáltam azért, hogy a jó öreg Draculea bácsi nem látogatott el a koncertünkre, bár ki tudja, lehet, hogy ott volt denevér formátumban. Csütörtök este indultunk el a röpke 800 km-es 12 órás útra. Először minden gördülékenyen ment és minden „tökre fáni volt”. De létezik egy mondás ami NEM igaz: „A dobos is csak ember” Nos ez hazugság!! Zoltán ecsénk az iratai helyett egy gyönyörű csillivilli csicsás rákpáncél szerű nemtommit hozott el ami biztos nagyon fasza csak a határon nem engednek át vele. Mondjuk ha felhúzod és rákot szimulálsz lehet nem szúrsz szemet a Tráján vagy Gyorgye nevű onán határőrnek. Szerencsére a buszban ottmaradt egy Kálmán nevű forma személyi igazolványa mely messziről sem hasonlított Zoltánunkra. De mit volt mit tenni, nincs mese. Ezzel kell átmenni a határon. Rájöttünk, hogy létezik egy varázsszó. Annyit kell kinyögni, hogy zenélni megyünk. Mihelyst ezt meghallják, úgy tuszkolnak tovább, mintha olyan büdös lennél, mint egy régen nem fürdött, megpállott majonézben hempergő oposszum család. Szóval jó tanács: ha bármit akarsz átcsempészni a határon (pl: csöcsös onán pénzváltó menyecskét vagy hernyót) akkor mondd azt, hogy zenész vagy. Lényegre térve péntek reggelre volt datálható az érkezésünk. Az ottaniak köztudottan elég híresek vendégszeretetükről. Ezt az is bizonyítja, hogy szállást és ételt kaptunk és minden földi jót valamint érkezésünkkor kb 15 perc alatt „csak” 5 vodkát itattak meg velünkJ Az ellátással minden zenekar 1000% meg volt elégedve kivéve egy embert. Nem mondom el, hogy ki ő csak annyit tennék közzé, hogy saját bevallása szerint Rocksztár ezenfelül egy katonás főnök és Kipling: A Dzsungel könyve című művében szereplő farkas nevéről elnevezett és fémjelzett zenekarban játszik. Szombati napon játszottunk így a pénteket kitűztük „üssed széjjel magad napnak”. Legalábbis én így gondoltamJ Az ottani Ciuc (csuk) nevű sör világbajnok, melyet Norbi haverunk csak cicának becézgetett. Meg kellett innom belőle vagy 8-10 litert egy ültő helyemben. Tecával még megcsodáltuk Ironmen gitárját. A végén pedig már sörhabot eregettem és azt sem tudtam, hogy hol vagyok…J Megcsattan néha az ember. A koncertünk Szombaton este 9-kor a farkasos zenekar előtt baromi jó volt. Jó látni, hogy arrafelé teljesen más az emberek hozzáállása. Az emberek érdeklődőek, előrejönnek rőzsét rázni meg vellázgatni, vicsorogni…A hangosítópajti megteszi amit kérünk…El se hittem. Bár így lenne itt Agóniában is...

Na most átadom a virtuális tollat Betyár pajtimnak Tájbornak aki folytatja a sörhabtól dús élményekkel teli ki és beszámolóját.

Ne vazzzee!!! HIINNNYYEEEE!!!

Patak Part 2

HUUNNNYYEEEE!!!

Ezen betyáros köszönéssel veszem át Geri báttyótól az általa erősen kifogyasztott virtuális tollat. Tudniillik már mindent elmondott így nekem nagyon meg kell erőltetnem molylepkékkel teli kobakomat, hogy valamit is tudjak makogni nektek.

Töhát evezzünk vissza a szombat reggelhez. Kivakartam magam a geciből alias felkeltem. Teca és Zótán épp csendesen pihengettek Ektor meg már fenn volt és lement, amikor megébredtem, de egyből szemet szúrt, hogy Geri bratyesz hiányzik az ágyából. Elővettem Kalambói szuperképességeim és nyomozni kezdtem. Vajon Plum professzor volt a füvészkertben egy ólomcsővel, vagy Mrs. White a bálteremben egy csavarkulccsal, aki eltüntette Gerit.

Minden sarkot átvizsgáltam, de kudarc-kudarc hátán ért. Szomorúan állapítottam meg hogy Geri vagy kiitta magát az univerzumból, vagy szabadságot vett ki az életből. A lényeg hogy nem volt sehol. Kétségbe esve elkezdtem a tanúk kihallgatását, bár utoljára hót szétbaszódva látta mindenki Gerit és akkor még élt. Magamban morfondírozva sétálgattam az emeleti folyosón amikor Ektor mint koronatanú megjelent és közölte, a Politia megtalálta Gerit a földszinten egy random fotelban. A rendőrség nagy erőkkel józanítja. Lélekszakadva rohantam le és a lépcső aljában megtaláltam Gerit rendesen megbaszódva. Elhalló hangon annyit mondott csak: Felmegyek aludni!

Valóban felment. De két óra múlva indultunk be a jó öreg Barót városába henyélni így Gerit is felkeltettük. Baróton kedvenc kiszolgálóegységünk a Saloon előtti padokon beszélgettünk. Ittunk Silva sört és Geri most sem hazudttolta meg önmagát azé elkezdegetett megen sörözni holott ha három órája nem ivott egy kortyot sem. Ámbár mindenki ivott össze vissza mindent abba azé nem gondoltunk bele hogy ki is kell fizetni és a végén mikor indulni készültünk, legnagyobb mecénásunk és akkor sofőrünk Latyák „vezető jófej vitzes supermen” István közölte hogy ő már rendezte a számlánkat. Könnyek gyűltek a szemünkbe, köszönjük Emese.

A szombati koncertünk után úgy határoztam mivel előző este nem maradtam fenn sokáig, így most durván elkezdek vedelni. Sikeresen majd fél ötig vedeltem amikor is feljött a Low Battery kiírás. Elmentem aludni. Ébredés, gyors reggeli bundáskenyérből amiből két szeletnél többet egyszerűen képtelenség megenni mert olyan tömény volt.

Ektor bátyánk ekkor elvonult fosni vagy 3245-jére a két nap alatt. Beszálltunk a járműbe, és megtettük a 12 órás utat visszafelé. Sokat hülyéskedtünk és meg kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó társaság verődött össze erre a pár napra, és reméljük látunk még Székelyföld.

Béke.