Cicasör folydogált a setét patakjában…

Part 1

Hol is kezdhetném a friss sztoriömlenyemet, ha nem is a történések kozmikus vonalának zéró pontjánál azaz a legelején. A Dark River fesztiválra tettünk kiruccanást ama célból, hogy színpadra tipegjünk és rázúdítsuk az ottani jóságos néphalmazra a betonkemény kőmuzsikánkat. Ez a Dark River elnevezésű fesztiválocska egy Setét Patak nevű helyen van Erdélyben, mely kívül esik kis országunk határvonalain. Tehát Transzilvániába a vérfarkasok és vámpírok honába látogattunk el. Sajnáltam azért, hogy a jó öreg Draculea bácsi nem látogatott el a koncertünkre, bár ki tudja, lehet, hogy ott volt denevér formátumban. Csütörtök este indultunk el a röpke 800 km-es 12 órás útra. Először minden gördülékenyen ment és minden „tökre fáni volt”. De létezik egy mondás ami NEM igaz: „A dobos is csak ember” Nos ez hazugság!! Zoltán ecsénk az iratai helyett egy gyönyörű csillivilli csicsás rákpáncél szerű nemtommit hozott el ami biztos nagyon fasza csak a határon nem engednek át vele. Mondjuk ha felhúzod és rákot szimulálsz lehet nem szúrsz szemet a Tráján vagy Gyorgye nevű onán határőrnek. Szerencsére a buszban ottmaradt egy Kálmán nevű forma személyi igazolványa mely messziről sem hasonlított Zoltánunkra. De mit volt mit tenni, nincs mese. Ezzel kell átmenni a határon. Rájöttünk, hogy létezik egy varázsszó. Annyit kell kinyögni, hogy zenélni megyünk. Mihelyst ezt meghallják, úgy tuszkolnak tovább, mintha olyan büdös lennél, mint egy régen nem fürdött, megpállott majonézben hempergő oposszum család. Szóval jó tanács: ha bármit akarsz átcsempészni a határon (pl: csöcsös onán pénzváltó menyecskét vagy hernyót) akkor mondd azt, hogy zenész vagy. Lényegre térve péntek reggelre volt datálható az érkezésünk. Az ottaniak köztudottan elég híresek vendégszeretetükről. Ezt az is bizonyítja, hogy szállást és ételt kaptunk és minden földi jót valamint érkezésünkkor kb 15 perc alatt „csak” 5 vodkát itattak meg velünkJ Az ellátással minden zenekar 1000% meg volt elégedve kivéve egy embert. Nem mondom el, hogy ki ő csak annyit tennék közzé, hogy saját bevallása szerint Rocksztár ezenfelül egy katonás főnök és Kipling: A Dzsungel könyve című művében szereplő farkas nevéről elnevezett és fémjelzett zenekarban játszik. Szombati napon játszottunk így a pénteket kitűztük „üssed széjjel magad napnak”. Legalábbis én így gondoltamJ Az ottani Ciuc (csuk) nevű sör világbajnok, melyet Norbi haverunk csak cicának becézgetett. Meg kellett innom belőle vagy 8-10 litert egy ültő helyemben. Tecával még megcsodáltuk Ironmen gitárját. A végén pedig már sörhabot eregettem és azt sem tudtam, hogy hol vagyok…J Megcsattan néha az ember. A koncertünk Szombaton este 9-kor a farkasos zenekar előtt baromi jó volt. Jó látni, hogy arrafelé teljesen más az emberek hozzáállása. Az emberek érdeklődőek, előrejönnek rőzsét rázni meg vellázgatni, vicsorogni…A hangosítópajti megteszi amit kérünk…El se hittem. Bár így lenne itt Agóniában is...

Na most átadom a virtuális tollat Betyár pajtimnak Tájbornak aki folytatja a sörhabtól dús élményekkel teli ki és beszámolóját.

Ne vazzzee!!! HIINNNYYEEEE!!!

Patak Part 2

HUUNNNYYEEEE!!!

Ezen betyáros köszönéssel veszem át Geri báttyótól az általa erősen kifogyasztott virtuális tollat. Tudniillik már mindent elmondott így nekem nagyon meg kell erőltetnem molylepkékkel teli kobakomat, hogy valamit is tudjak makogni nektek.

Töhát evezzünk vissza a szombat reggelhez. Kivakartam magam a geciből alias felkeltem. Teca és Zótán épp csendesen pihengettek Ektor meg már fenn volt és lement, amikor megébredtem, de egyből szemet szúrt, hogy Geri bratyesz hiányzik az ágyából. Elővettem Kalambói szuperképességeim és nyomozni kezdtem. Vajon Plum professzor volt a füvészkertben egy ólomcsővel, vagy Mrs. White a bálteremben egy csavarkulccsal, aki eltüntette Gerit.

Minden sarkot átvizsgáltam, de kudarc-kudarc hátán ért. Szomorúan állapítottam meg hogy Geri vagy kiitta magát az univerzumból, vagy szabadságot vett ki az életből. A lényeg hogy nem volt sehol. Kétségbe esve elkezdtem a tanúk kihallgatását, bár utoljára hót szétbaszódva látta mindenki Gerit és akkor még élt. Magamban morfondírozva sétálgattam az emeleti folyosón amikor Ektor mint koronatanú megjelent és közölte, a Politia megtalálta Gerit a földszinten egy random fotelban. A rendőrség nagy erőkkel józanítja. Lélekszakadva rohantam le és a lépcső aljában megtaláltam Gerit rendesen megbaszódva. Elhalló hangon annyit mondott csak: Felmegyek aludni!

Valóban felment. De két óra múlva indultunk be a jó öreg Barót városába henyélni így Gerit is felkeltettük. Baróton kedvenc kiszolgálóegységünk a Saloon előtti padokon beszélgettünk. Ittunk Silva sört és Geri most sem hazudttolta meg önmagát azé elkezdegetett megen sörözni holott ha három órája nem ivott egy kortyot sem. Ámbár mindenki ivott össze vissza mindent abba azé nem gondoltunk bele hogy ki is kell fizetni és a végén mikor indulni készültünk, legnagyobb mecénásunk és akkor sofőrünk Latyák „vezető jófej vitzes supermen” István közölte hogy ő már rendezte a számlánkat. Könnyek gyűltek a szemünkbe, köszönjük Emese.

A szombati koncertünk után úgy határoztam mivel előző este nem maradtam fenn sokáig, így most durván elkezdek vedelni. Sikeresen majd fél ötig vedeltem amikor is feljött a Low Battery kiírás. Elmentem aludni. Ébredés, gyors reggeli bundáskenyérből amiből két szeletnél többet egyszerűen képtelenség megenni mert olyan tömény volt.

Ektor bátyánk ekkor elvonult fosni vagy 3245-jére a két nap alatt. Beszálltunk a járműbe, és megtettük a 12 órás utat visszafelé. Sokat hülyéskedtünk és meg kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó társaság verődött össze erre a pár napra, és reméljük látunk még Székelyföld.

Béke.