Summáját írom Eger városának, nosztalgikus visszatérés a gyökerekhez...

Csöccsentés minden bloglearnernek!
A hétvégén megejtődött a célirányosan Egerbe tervezett buláj.
Petya akiről köztudott hogy őhozzá állították be a Greenwichi illetve a világ atomóráinak többségét, pontos időzítéssel farolt be a kajiba elé ahol leledzem. Szotyoládé hű fegyverhordozónk már nálunk volt miután megszabadult motorjától és a téli-nyári kesztyűtől. Gyorsan bepattantunk a fehér villám nevezetű századeleji turnyébuszunkba majd Petya hogy időben odaérjen, két öregasszony, több tucat Cecca(lásd:macska) és egyéb kisállat tetemre hozásának árán, megbontva a téridőkontinumot, két lábbal nyomta a gázpedált.
Miután kamikaze pilótákat is megszégyenítő manőversorozat után landoltunk a kúriába hogy bepakolásszunk és útrakeljünk konkrétan konkretizáltuk a konkrétumot miszerint egy esküvő színhelyére csöppentünk.
A Lazul vandálabb szekciója vagyis jómagam nemátalottam megmutatni a sznoboknak akiket köztudottan utálok mint a xart, hogy mi vagyunk azok akiket soha nem hívnak meg egy lagziba. Vajon miért?
Az igazság szoros függelékébe tartozik az is hogy Teckó bátyánk hobbiként felvette a lagziba járást, mivel minden nyavalyás héten bebaszva valami parasztlakodalomban mereszti a picsáját. Miután kipakolásztunk, és tolatásból majdnem elütöttük az ifjú párt, útrakeltünk a rövidnek épp nem nevezhető távra, Egerig.
Idióta popszámok hallgatásával ütöttük el az időt mire odaértünk Teckóért Budára a Fallosz J. utzába. Időközben Z atya akin mindig jól áll a gatya kivéve ha nem húzza hónaljig, is bekerült a buszba érte lementünk Batárszankgeorge-ba.
Mindenki megvolt indulhat a mandula vagy a Lazula...
Előkerültek a finomabbnál finomabb italok a méltán híres Vörpelájti szarszagú, vagy a Sopronig mászol lityeres kiszerelése és egyéb üdítők.
Kellemes inluminált hipotézisfejtegetések mint például az ősrobbanás, a genetikai konstellációk vagy hogy ki milyet szarik ha másnapos. Egyszóval repült az idő.
Majd nagynehezen odaértünk a Sorompó nevezetű családi házhoz.
Méreteiben nem volt épp bőlére eresztve, de tudjuk a szép közmondást: "ki a kicsit nem becsüli, azt jól megbasszák az APEH-osok.
Berendezkedtünk, cimbiztünk Holtidőnkben, beálltunk a hangszerekkel(én nem) majd rájöttünk hogy az erősítő amit hoztunk nem hajtotta meg a hangfalakat, mit volt mit tenni egy kb. hét számos pantomim előadást zenei aláfestéssel, láthatott a közönség (az a két ember). Megjelent idősebb Teckó is aki a mi Teckónk apukája és úgy tudja megütögetni az ember hátát hogy az menten belehal, nagy-nagy örömömre ma sem mulasztotta el bemutatni eme szuperképességét. Miután tele lett a faszunk a zenéléssel (ének nélkül), elindultunk az éjszakába.
A Verpöléti fenegyerek Mucus volt a mentorunk és vezetőnk. Teca és Petya könybelábadt szemekkel könyörögtek, menjünk és nézzük meg ifjúkori életük egy apró színterét, a testnevelőtanári képzőintézmény kollégiumát. Csak tudnám hogy kinek könyörögtek mert minket mint a többséget senki sem kérdezett. Félóráig a "Jújj! Petya/Teckó emlékszel? Ezen a helyen oktojáltunk/ bebaszcsiztunk/beszartunk/dugtunk!" mondat szerepelt az étlapon amit mi lónyerítésnek is nevezhető kacagásokkal díjaztunk.
Bementünk Petyáék régi törzshelyére a SÜSÜ a geci egyfaszú sárkányról elnevezett lokálba ahol egy halom kurván és Na'vin(azok a hosszú kék genyók az Avatar című filmbe) átgázolva igényeltünk némi jóféle Skót Whisky-t.
Tövábbhaladtunk miután megtekintettük a legtöbb hányást kibíró toalettet, és elérkeztünk a Taxi-állomáson elhelyezkedő szórakozó helyhez ahol elmondások és több tanú alapján ingyenes karaoke szokott lenni. Na most nem volt. Helyette ecetszájú lányok ültek bent hogy hátha a lányos arcú kisfiúk hozzájukszólnak egy büdös szót is. Mindenki szart mindenkire. Így hát mi is nagyívben trutyiztunk a helyre és miután kikerültünk az epilepsziás rohama csúcspontján vergődő DJ-t eliszkoltunk. Teckó bácsi ötlete szinte megtámadott mindenkit, miszerint, huzzunk át Egerszalókra thermálfürizni.
Srácok! Egy örökérvényű tipp ami jól jöhet! Hót mata-picsa-kopp bebaszva ne menjetek meleg vízbe.
Tehát szétkúrva beszálltunk a buszba, és valahogy hazakeveredtünk.
Jó volt  leszámítva a koncert sikertelenségét és az emberek hiányát.
Reméljük a következő jobb lesz.
Adíjósz!