Cicasör folydogált a setét patakjában…

Part 1

Hol is kezdhetném a friss sztoriömlenyemet, ha nem is a történések kozmikus vonalának zéró pontjánál azaz a legelején. A Dark River fesztiválra tettünk kiruccanást ama célból, hogy színpadra tipegjünk és rázúdítsuk az ottani jóságos néphalmazra a betonkemény kőmuzsikánkat. Ez a Dark River elnevezésű fesztiválocska egy Setét Patak nevű helyen van Erdélyben, mely kívül esik kis országunk határvonalain. Tehát Transzilvániába a vérfarkasok és vámpírok honába látogattunk el. Sajnáltam azért, hogy a jó öreg Draculea bácsi nem látogatott el a koncertünkre, bár ki tudja, lehet, hogy ott volt denevér formátumban. Csütörtök este indultunk el a röpke 800 km-es 12 órás útra. Először minden gördülékenyen ment és minden „tökre fáni volt”. De létezik egy mondás ami NEM igaz: „A dobos is csak ember” Nos ez hazugság!! Zoltán ecsénk az iratai helyett egy gyönyörű csillivilli csicsás rákpáncél szerű nemtommit hozott el ami biztos nagyon fasza csak a határon nem engednek át vele. Mondjuk ha felhúzod és rákot szimulálsz lehet nem szúrsz szemet a Tráján vagy Gyorgye nevű onán határőrnek. Szerencsére a buszban ottmaradt egy Kálmán nevű forma személyi igazolványa mely messziről sem hasonlított Zoltánunkra. De mit volt mit tenni, nincs mese. Ezzel kell átmenni a határon. Rájöttünk, hogy létezik egy varázsszó. Annyit kell kinyögni, hogy zenélni megyünk. Mihelyst ezt meghallják, úgy tuszkolnak tovább, mintha olyan büdös lennél, mint egy régen nem fürdött, megpállott majonézben hempergő oposszum család. Szóval jó tanács: ha bármit akarsz átcsempészni a határon (pl: csöcsös onán pénzváltó menyecskét vagy hernyót) akkor mondd azt, hogy zenész vagy. Lényegre térve péntek reggelre volt datálható az érkezésünk. Az ottaniak köztudottan elég híresek vendégszeretetükről. Ezt az is bizonyítja, hogy szállást és ételt kaptunk és minden földi jót valamint érkezésünkkor kb 15 perc alatt „csak” 5 vodkát itattak meg velünkJ Az ellátással minden zenekar 1000% meg volt elégedve kivéve egy embert. Nem mondom el, hogy ki ő csak annyit tennék közzé, hogy saját bevallása szerint Rocksztár ezenfelül egy katonás főnök és Kipling: A Dzsungel könyve című művében szereplő farkas nevéről elnevezett és fémjelzett zenekarban játszik. Szombati napon játszottunk így a pénteket kitűztük „üssed széjjel magad napnak”. Legalábbis én így gondoltamJ Az ottani Ciuc (csuk) nevű sör világbajnok, melyet Norbi haverunk csak cicának becézgetett. Meg kellett innom belőle vagy 8-10 litert egy ültő helyemben. Tecával még megcsodáltuk Ironmen gitárját. A végén pedig már sörhabot eregettem és azt sem tudtam, hogy hol vagyok…J Megcsattan néha az ember. A koncertünk Szombaton este 9-kor a farkasos zenekar előtt baromi jó volt. Jó látni, hogy arrafelé teljesen más az emberek hozzáállása. Az emberek érdeklődőek, előrejönnek rőzsét rázni meg vellázgatni, vicsorogni…A hangosítópajti megteszi amit kérünk…El se hittem. Bár így lenne itt Agóniában is...

Na most átadom a virtuális tollat Betyár pajtimnak Tájbornak aki folytatja a sörhabtól dús élményekkel teli ki és beszámolóját.

Ne vazzzee!!! HIINNNYYEEEE!!!

Patak Part 2

HUUNNNYYEEEE!!!

Ezen betyáros köszönéssel veszem át Geri báttyótól az általa erősen kifogyasztott virtuális tollat. Tudniillik már mindent elmondott így nekem nagyon meg kell erőltetnem molylepkékkel teli kobakomat, hogy valamit is tudjak makogni nektek.

Töhát evezzünk vissza a szombat reggelhez. Kivakartam magam a geciből alias felkeltem. Teca és Zótán épp csendesen pihengettek Ektor meg már fenn volt és lement, amikor megébredtem, de egyből szemet szúrt, hogy Geri bratyesz hiányzik az ágyából. Elővettem Kalambói szuperképességeim és nyomozni kezdtem. Vajon Plum professzor volt a füvészkertben egy ólomcsővel, vagy Mrs. White a bálteremben egy csavarkulccsal, aki eltüntette Gerit.

Minden sarkot átvizsgáltam, de kudarc-kudarc hátán ért. Szomorúan állapítottam meg hogy Geri vagy kiitta magát az univerzumból, vagy szabadságot vett ki az életből. A lényeg hogy nem volt sehol. Kétségbe esve elkezdtem a tanúk kihallgatását, bár utoljára hót szétbaszódva látta mindenki Gerit és akkor még élt. Magamban morfondírozva sétálgattam az emeleti folyosón amikor Ektor mint koronatanú megjelent és közölte, a Politia megtalálta Gerit a földszinten egy random fotelban. A rendőrség nagy erőkkel józanítja. Lélekszakadva rohantam le és a lépcső aljában megtaláltam Gerit rendesen megbaszódva. Elhalló hangon annyit mondott csak: Felmegyek aludni!

Valóban felment. De két óra múlva indultunk be a jó öreg Barót városába henyélni így Gerit is felkeltettük. Baróton kedvenc kiszolgálóegységünk a Saloon előtti padokon beszélgettünk. Ittunk Silva sört és Geri most sem hazudttolta meg önmagát azé elkezdegetett megen sörözni holott ha három órája nem ivott egy kortyot sem. Ámbár mindenki ivott össze vissza mindent abba azé nem gondoltunk bele hogy ki is kell fizetni és a végén mikor indulni készültünk, legnagyobb mecénásunk és akkor sofőrünk Latyák „vezető jófej vitzes supermen” István közölte hogy ő már rendezte a számlánkat. Könnyek gyűltek a szemünkbe, köszönjük Emese.

A szombati koncertünk után úgy határoztam mivel előző este nem maradtam fenn sokáig, így most durván elkezdek vedelni. Sikeresen majd fél ötig vedeltem amikor is feljött a Low Battery kiírás. Elmentem aludni. Ébredés, gyors reggeli bundáskenyérből amiből két szeletnél többet egyszerűen képtelenség megenni mert olyan tömény volt.

Ektor bátyánk ekkor elvonult fosni vagy 3245-jére a két nap alatt. Beszálltunk a járműbe, és megtettük a 12 órás utat visszafelé. Sokat hülyéskedtünk és meg kell mondjam nagyon jól éreztük magunkat. Nagyon jó társaság verődött össze erre a pár napra, és reméljük látunk még Székelyföld.

Béke.

Kajdacsi özönvíz és a pálott hereburger sovány gyrosszal és idegbajos Petyával fűszerezve!

Kedves olvasóink!
A mai napon egy igen nehéz de annál finomabb étellel örvendeztetlek meg titeket.
Ez a Kajdacsi özönvíz és a pálott hereburger sovány gyrosszal és idegbajos Petyával fűszerezve.
Első lépésként kell nekünk egy jó évjáratú zenekar, lehetőleg öt tagú és öt évnél alig idősebb.
Szépen és dekoratívan helyezzük őket egy alig használt Opel fostalicskába, és öntözzük meg zenélésre alkalmas eszközökkel, de lehetőleg ormótlanul nehéz és nagy szerszámokkal.
Például Geri bátyó zongoratokja amiben csak egy kibaszott gitár árválkodik, és természetesen szállításra tökéletesen alkalmatlan.
Ha ezzel végeztünk, finoman indítsuk útnak őket Kajdacsra. Lehetőleg akkor mikor motorostalálkozót tartanak.
Persze ez csak félrevezetés mivel egy koszos Simpsonon kívül nem igazán lehet motort találni ott.
Miután sikeresen átnavigáltuk őket a rétinégerek tengerén, válasszuk ketté őket. Egyik felét küldjük el a közeli kifőzdének álcázott koncentrációs táborba lehetőleg a friss és kisportolt Petya ebbe a felébe kerüljön. A kifőzde nagysikerű gyorsfagyasztott gyrosszát természetesen alkotóelemei hiányában agyjuk és kevergessük össze a Petyával.Miután halljuk hogy az anyagok kölcsönhatásba lépnek, (Kurvazanyádholadudvaagyrosból!!) vegyük vissza a gyrost és adjunk hozzá dudvát meg szószt. Ezután már csak a csendes csámcsogás hangját hallhatjuk. Adagoljunk a gyroshoz egy his sörrel és borral átitatott Gerit majd jól keverjük meg. A Tájbit viszont külön tálba helyezve a pálott hereszagú hamburgerrel, (amiben a hús valószínűleg a kornyéken elhullott dögmaradványok ledarálása által keletkezett) léptessük kölcsönhatásba.
Ha van piáspult a környéken a nyers Teckót helyezzük közvetlen elébe és annyi 6/8-as boros-kólás mártással puhítsuk ameddig el nem kezdi kérni a jégermájszta gyógynövényes töltelékét. A Zoli nevezetű hozzávaló még várhat. Miután az előpácolásokkal megvagyunk rakjuk őket, egy színpadnak kinéző előmelegített sütőbe, úgy egy órára. Meglátjuk majd nagyszerű élményben lesz részünk! Ne felejtsük el a dögnehéz zenecuccokat is elhelyezni körülöttük különben sohasem sülnek ropogósra! Tekerjük fel a hőfokot úgy kb. egy ötven fős nézősereggel és várjunk amíg nem végeznek.
Miután kivettük a sütőből, kezdjük el kegyetlenmód locsolni a frissensült Lazult, többféle alkoholtartalmú ételaromával, csak az ízijé. Ne feledjük Zolinak elég egy pár csepp víz is ő úgy is nagyon finom lesz, a többieket azonban ne sajnáljuk. Mikor kellőképpen eláztattuk, az ételt helyezzük vissza a kocsi alakú tálba, köretnek Zolival, és ízlés szerint tálaljuk. Jó étvágyat bazdmeg!

Tájbi

Felfújható fotóstúdió!

Csecsbimbaj bloggerjankók! Jelenleg nem cupákolnivaló szaftosabbnál szaftosabb koncertélményekről vések le információhalmazokat, melyek emészthetőek számotokra. Ha zenéltünk volna, úgy lenne de mivel lefújták a kánszörtöt ezért evidens módon másról publikálok adattömegeket. Úgy döntögettünk, ha már nincs bulink a hétvégére akkor is csinyázhatnánk valami olyasmit, melynek van köze a zenebonáláshoz a zenekarosdihoz és még értelme is leledzik. Hosszas gondolkodás és ötletlufik kipukkasztásának eredményeként megszületett a döntés. Mivel nincsen rólunk sok szép kép ezért elhúzhatnánk egy pornó fotózásra. Akarom mondani promo fotózásra:) Felöltöttük a szép ruháinkat, kicicomáztuk és kellőképpen kinyaltuk magunkat, hogy szépnek tűnjünk a fotózáson. A tett helyszíne egy régi katonai repülőtér volt. Úgy gondoltuk az igazán kemény mint a metál. Kora délután találka a többiekkel és húzás a placcra pózolni. Petya nyálcsorgatva mesélt a repülőtérről és az ott jelenlévő építményekről és ojjektumokról. Én kicsit kiakasztottam, mert közöltem, hogy engem a tosziból hozott konvertek jobban felizgatnak, mint egy régi szovjet reptér rejtelmei:) Kivergődtünk a fémszekérből és gyorsan tartottunk is egy kis seregszemlét, hogy mit is tudunk kipréselni magunkból és a helyszínből. Az eredmény közel 800 kép lett különböző pózolásokkal és beállításokkal. Laza 8-9 óra pózolás és pózerkedés után dög fáradtan és kiélten a zenekarból pontosabban egyik tagjából -szerintem a csillagok tantrikus együtállásának köszönhetően- előtörtek némi meleg hajlamok és viselkedésnormák. Eleinte kissé meglepetten és földbegyökerezett lábbal néztük az eseményeket, de aztán rájöttünk, hogy még a legkeményebb fickók is 9 óra pózolás után be tudnak buzulni:DD No mind1...Legalább már zenélhetünk a Kék Osztriga bárban mondjuk buzulalánc néven:) miután leengedtük a felfújható fotóstúdiót felhúztunk Peták vadásúj kérójába, ahol még Tájbival pár órán át mulattattuk a zenekar többi tagját. Most egész jól tűrték a retard poénjainkat:))

Komolyra fordítva a szót! (hűűű tudok ilyet is?) Köszönjük Marcinak a türelmet és a sok jó fotót! Végre olyan emberrel dolgozhattunk együtt aki hozzáértő és nem lusta kontár mint pl: nemakarokneveketmondaniszakállaskényesoperatőr....

 A képeket hamarosan ti is láthatjátok, egyelőre egyet publikálok.

popikukimami 

geri

Csudálatos meglepetés Kunszentmárton Kunszentélyében!

Üdv minden ködves Lazulminátornak!
A hétvégén megejtettük a Rocstábor nevezetű rendezvényen való disszonáns konklúziónkat.
Alias zenégettünk. Remegve vártam hogy valamelyik szőröstalpú űrbunkó bevágódjon kis lakom kapuján de várhattam vagy este hétig mivel, nem igazán kellett sietnünk, ugyanis éjféli zenélésre voltunk harmadfokon ítélve.
Hát bezony a jó öreg Tájbi bácsi mindenhol aggódik eggyet így otthon is aggódtam hogy addig tetvészkedik a zenekar, míg késve érkezünk. Hozzájárult még az agyi ödémám kialakulásához az is hogy Petya a miskolci hős, akit gyerekkorában mindig szana szét vertek a nála nagyobbak, és felnőve erre válaszul kibaszottul szétgyúrta magát hogy ő majd megmutatja, szomorúan közölte hogy hiába a sok edzés egy fránya forgalmi dugó őt is és Teckó báttyánkat is a Lágymányosi hídon marasztalt.
Mikoris már idegbajomban úgy vergődtem a földön mint epilepsziás a stroboszkóp alatt, megérkezett Geri, elhozva magával a várható indulás szelét, mely hűsítő lágy fuvallatával kényezteti pofázatomat.
Nem sokkal utánna Z atya is bevágódott vadzsi új gépjárműszörnyetegén, amibe nem olyan sietősen elkezdtünk bepakolászni. Egy kis bícselés, gitározgatás beficcent közbe, amiről később jó anyám álltal értesültem, miszerint a szomszédok a sírással küszködve hallgatták végig kis műsorunk, és nem azé sírtak mer olyan szar volt ám bizony, hanem azér mer olyan szívhezszóló angyalarcú kisdiákkokként daloltunk.
Nagy döcögősen megérkezett Petya és Teca, ezekutánna nem volt mit kezdeni, elindultunk.
Repített szárnyán ódon vasparipánk, csak úgy hagytuk el egymás után a településeket.
Majd besötétedett az ég alja, és megláttuk Kunszentmárton fényeit.
Tudtuk hogy valami művházat kell keresni, útbaigazítást is kérvényeztünk Zsákos Frodótól a helyi törpétől akiről még lesz szó ezen irományban.
Leparkoltunk mer ugye azt muszály, és kellemesen konstatáltuk, hogy több órás csúszás van. Mi más lehetne a nagyszerű Héjja Gyuri és Güzü jancsi féle megaprodukciók apropóján.
Így éjfél helyett kb fél háromkor el is kezdhettük a büntetést. Közben Zsákos Frodó és kis csapata raboltak fosztogattak és koldultak a zenekari relikviákért mint pl. dobverő,pengető.
Ezzel még nincs is baj csak amikor már háromnegyed órája nem hallasz mást csak hogy "aggyá má dobverőt köcsög!" akkor elszáll a mi erősidegzetű agyunk is. Miután visszafogtam Petyát hogy fel ne rúgja a kis ganét, mellesleg magamat is vissza kellett fognom hogy nehogy tökönrúgjam a kis rohadékot, arrébbaraszolván elkezdtünk vedelni.
Minden esetre, jó volt nagyszínpadon játszani, jó hangosítás mellett.
Habár én nem éreztem a koncerten kívül túl jól magam azé nem a legszarabb volt.
Cső!
Tájbor az örök elégedetlen.

Hát ez SZ.A.R. volt!

Konyicsiváá blogger szamurájok!! Hétvégén volt ám újra SZ.A.R. és még zenéltünk is. Ezzel egyáltalán nem minősíteni akarom az elmúlt koncertünket, sőt...!!:) Aki esetleg nem tudná, jelen esetben a SZ.A.R. nem egyenlő a szarral. Mivel utóbbi nemes egyszerűséggel bélsárként aposztrofálható előbbi pedig egy kurva jó kis fesztivál rövidítése. Szabadszállási Amatőr Rockfesztivál = SZ.A.R. Visszatérő rémisztgetők és vendégek vagyunk ezen a feszten, idén már negyedik alkalommal érkezett a felkérés, hogy tologassuk oda habtestünket és örvendeztessük meg a jónépet egy kis arcleolvasztó öldmeganyádat dínomdánommal. Hát nekünk nem kellett ezt 2x mondani, örömmel szárnyaltunk Szabadszállásra. Igaz a héten volt egy kis probelmatika Teca bácsival, mivel sokat állt a napon, mert azt hitte attól sokkal jobb lesz neki, de jobb nem lett, helyette a nap kegyetlen sugarai csak még kegyetlenebbül megszúrták, így lebetegedett szegény pára. Mikor már negyedik napja a láza a csillagos eget verdeste, közölte velünk, hogy lehet nem tudja bevállalni a koncertet. De köztudott az a tény, hogy Teca vasból van és még az odébbalvás technikáját is ismeri, így egy kis betegen zenélés nem jelentett problémát számára. Mi hárman azaz Zoli, Tájbi és én előbb és külön érkeztünk mint Petya és Teca. Úgy látszik ez már hagyomány lesz nálunk. Minden koncertre külön érkezünk. Tisztára mint a rollingsztószt vagy ahhoz hasonlatos világhírű feledhetelen formácijó. Az út átlagos volt. Söröztünk, vihorásztunk, nyerítettünk, basztattuk egymást, ugattunk, énekeltük, fingottunk, böfögtunk, filozofálgattunk, soppingoltunk. Szóval egy teljesen átlagos lazul út...:) Mikor odértünk egyből körülnéztünk és természetesen betámadtuk a sörsátort. Ahogy elnéztük a fesztiválozókat volt ott mindenféle ember. Részegek, nagyon részegek, kevésbé részegek, konvex és konkáv sokszögek, flúgos női személy(ek), bikinis jónők és nem jó nők, pankok, metálosok, rackák... szóval elég színes volt a felhozatal ami igen-igen pozitív egy ilyen kisebb feszten. Miközben sörikéinket fogyasztgattuk rengeteg ismerőssel találkoztunk. Lepacsiztunk és ittunk is mindenkivel, ahogy azt illik:) Lassacskán megérkezett Petya és Teca is. A zenebona asszem baromi jól sikerült. Rendesen beindult a jónép ahogy láttam és néhányan kedvet kaptak hozzá, hogy szétrugjanak valami random útba kerülő tereptárgyat miközben spricceltük az emberek arcába a lazul masszát, amely csak úgy vadítja az arcokat. 40 perc áltt rendelkezésünkre, hogy mindenkit atomjaira szedjünk széjjel. A bődületes melegtől kábé 10 litert izzadtunk fejenként a színpadra pedig csak Tibi volt olyan élelmes, hogy törölközőt hozzon fel de persze mindnyájan azt használtuk 2 szám közti gyorstörlésre, így lassacskán egymás izzadtságában fürcsiztünk és henteregtünk:) Nos a 10 liter izzadás fogyókúrának sem rossz. Norbi elmehet a faszomba... Csak zenélni kell nyáron fesztiválokon és máris leadhatod a felesleges kilóidat. Koncert után kezdődhetett wellness program. jéger sör boroskóla jéger sör boroskóla jéger sör boroskóla....és ezt ilyen sorrendben a végtelenbe és tovább ahogy Buzz Lightyear mondaná. Megemlíteném még a kecskeméti B. Károly ősrégi fesztiválcimbinket aki hatalmas rajongója a szarfesztenk és temészetesen örömmel meghívott minket jégerezni. A szarfeszten állandóan kreténmatakoppra készülünk, ami szerintem most sem volt másképpen. De hát ez a jó:) " Szarfeszt én így szeretlek!!"
Másnap reggel kellőképpen és kellemesen elfáradva diadalITTASAN és büszkén húztuk el a belünket és levontuk azt a konklúziót, hogy ismét nem sikerült szarul éreznünk magunkat a szarfeszten.
Köszönjük a meghívást, a kiváló hangosítást, a sok embernek, hogy megnézett minket. Remélem jövőre is izzadunk a szarfeszt színpadán!!


halióhájó!!


geri

Ősrock tribute és sorból kilógás az Őrült Mamában!

Ahoj povlacsek!!! Blog blog blog blog blog blog!!!! Summáját írogatom egy hét késlekedéssel a pösti krézi mámá bődületes rákenól pábban lezajlott legfrissebb koncsertovánkról. Mitóta megtörtént az a híres neves tehetetlen tehetségtelenségkutató vetélkedő, azóta mindnyájunk nevében mondhatom, hogy bizony kissé negatív kép él bennünk és elszorul a torkunk ha eme helyre gondolunk. Ezen negatív sémák eloszlatárása kiváló alkalom volt az utóbbi koncert. Érkezett a "mármeghíívjóóó" -csak, hogy a "nagy" endre szavaival éljek- , hogy lenne e kedvünk megcsillogtatni újra, hogy mit is tudunk egy konci keretében. Mi mint az ifjú párok akik nem is sejtik mire vállalkoznak boldogan IGEN-t mondtunk és megfitogtattuk a mérhetetlen izmos tudásunkat. Mi tudtuk mi vár ránk. Hát bezony egy kikúrt jó koncert várt reánk. De előbb visszaemlegetem a nap eseményeit. Ismét találka volt a próbatermünknél de ezúttal csak hárman mivel a két nagyöreg azaz Teca és Petya pesti lakosok révén hazulról közelítették meg az ojjektumot. Nekünk Tájbival problémáink voltak ismételten a pontos érkezéssel mivel előző este kissé megfáradtunk a részegedj okosan társasjáték szellemi megpróbáltatásaitól. No lényeg, hogy csak csak elindultunk Zoli vadás vadiúj verdájával amit most újított be, így gyarapodott az autógyűjteménye. Az új verdához új vezetési sztájl és profil is jár ergo Zoli úgy vezetett, mint egy forma-1-es pilóta csak a probléma az, hogy sem az autó sem ő nem rendelkezik olyan paraméterekkel mint mondjuk Sebastian Vettel vagy Louis Hamilton. Útközben 2x is majdnem meghaltunk és hiába, hogy nem vagyok klerikális kb 10x elmondtam magamban a miatyánkot. Isten, már ha van, úgylátszik velünk volt és nem hagyta, hogy a túlvilágra kerüljünk. Megérkeztünk a Gubacsi útra és a művészbejárón, a gyárak felől belibegtunk a crazy mama music pubba. Eléggé korán érkeztünk, volt még idő arra, hogy lecsurgassunk néhány balatoni világost a nyelő és hányó csövünkön. Nos, aznap este asszem talán "csak" 8 zenekar lépett fel. Iszonyatosan nagy csúszás volt és tán 1 zenekar kivételével mindegyik homlokegyenest más stílusú volt mint mi. Az egyetlen valamiben is hasonló zenekar egy őstrash metált játszó banda volt ami a korai zabolátlan sepulturát idézte számomra. Hát az összes többi banda vagy túlnyomó részt feldolgozást játszott vagy egyenesen tribute banda volt. Nekem nincs problémám a tribute dolgokkal de egy ilyen pici és szegény zenei piaccal rendelkező országba nem elég 1 nagy ikonnak 1 tribute banda???? Kérdem én, a senki.... Na mind1. Csak egy random kiss tribute zenekart láttam ezek közül szerencsére, mivel mi aznap bekksztédzskutyák voltunk és végig hátul a színpad megett rizsegtünk. Amit csak fél füllel hallottam (hál' istennek): axl rose majmolás, kalapács józsis éneklés, rage against the machine női módra...stb stb. Kb 2 órás csúszást követően színpadra állhattunk. A sok tribute után asszem jól fejbekúrtuk és megörvendeztettük a népet egy kis lazul zúzdával. Ismét beröffent a lazul úthenger és asszem kiszakította a kételkedők agyát:)) Jó volt a hangosítás, viszonylag sokan voltak és mi is jól éreztük magunkat!!! Mi kell még??? Köszi Őrült Anya!!!!:)


habos puszi mindenkinek


szasztok


geri

A kisember nagyot mulatott!!

Gatyarohasztó üdvözlet a blogunkban ormótlanul kutakodó huligánoknak!

 A cím igen jól tükrözi hétvégi koncertünk eseményeit. Gerjenben jártunk egy  rockfesztiválon, ahol hősiesen megküzdöttünk a szimplán 150 fok árnyékban hőáramlattal és az állandóan kikúrt éhes gyilkos perverz szúnyogokkal, melyek egész nap egyre csak szipolyozták belőlünk az életerőt. Szombati napra esett a koncert. Találka kora hajnali délben a próbatermünknél, mivel az út elég hosszúnak ígérkezett. A felkelés és a pontos odaérés Tibkó cimbivel egyetemben elég nehézkes volt, mivel előző esti meccsnézés közben a gyomrunk egy fél tálca sörrel és néhány litykó borocskával lett gazdagabb, agysejtjeink pedig néhány ezer lélekkel apadtak. De ez igazán nem gáz mivel a gepárd is a leggyengébbet és leglomhábbat kapja el a csordából, így az alkohol is a leggyengébb agysejteket pusztítja el, tehát segíti a gondolkodást. Há' nem? Há' DE!! Lényeg, hogy kb fél órás késéssel rontottunk be energiától bőségesen duzzadozván a próbaterembe, ahol már ott volt a két veterán harcos Petya és Teca. Pakoláskor sikerült felavatnunk a legújabb szerzeményünket. Egy hosszú fadoboz ami úgy néz ki mint egy koporsó. Televágtuk minden "bizbasszal" és négyen alig bírtuk el. Viszont mennyire trúúú már, hogy koporsóban pakolunk... Ha így folytatjuk lassan elmehetünk kikent gót blekk bládi vempájör metált játszani.

Pakolás után bezuttyantottuk a hátsó fertályainkat a jó öreg turnyébuszba. Útközben felvettük Zoli pajtit majd teljes létszámmal 100%-osan kiegészülve és összeállva mint a gecis bugyogó nekileselkedtünk a hosszú útnak. Már egy órája úton voltunk, mikor is azt kellett konstatálnunk, hogy eddig hűséges hátasunk a fordtranzitka csak az 50-es tempót verdesi de azt is csak alulról szaglássza. Berozsdált és pókhálóval teleszőtt agyfogaskerekeink izzasztó erőfeszítések árán lassacskán elkezdtek forgolódni, hogy segítsenek kioktojálni mi is lehet a problematika valódi oka. Gondolkodjunk Béláim!!! kb fél óra rátótiakat is megszégyenítő torz gondolatkreatúrák éterbe engedése után észrevettük a gond igazi forrását és verbálisan jeleztünk Tecának (mivel most ő volt a fosőr), hogy nyugodtan kiengedheti a kéziféket abból baj nem származik. Vihongva röhögés és cikizés után nyugodt szívvel konstatáltuk, hogy a buszunk felvette a tőle megszokott normál tempót (max 80km/h...).

Kora délután oda is értünk a tett helyszínére. Volt időnk lazázósan, ráérősen felpakolni a színpadra majd kellemesen beállni mint a rolling sztónsz. A koncerten jót zúztunk és köszönjük a fesztiválozók egy maroknyi csapatának, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy a színpad elé orientálódtak és alávetették magukat a lazul úthenger tiprásának. A leglelkesebb fiatalembert meg is jutalmaztuk egy cd-vel. Szerintem rekordhőségben zenéltünk és forgattuk, ráztuk a nyakcsigolyánkat ami nálam azt eredményezte, hogy koncert után felugrott egy ablak amire a FATAL ERROR felirat volt kiírva és hiába nyomtam OK-ot újra és újra előjött. Konkretice úgy éreztem mindjárt földre vetem magam és fűbe harapok mert a jó napsütötte száraz fűnél nincs is fincsább. Szóval a rendszer súlyos hiba után állt helyre. Az este folyamán a sörsátornak kinevezett bűnbarlangból lestük az eseményeket.

Asszem az este főszereplője a két sokat tapasztalt, világlátott zenekari "nagyöreg" Petya valamint hű ex hetero élettársa Teca volt. A menü néhány liter jégermájszterrel fűszerezett 6/8-as boroskóla volt néminemű energiaitallal megbolondítva. Ezek elfogyasztása után Petya olyan rongylábú táncos lett, hogy májkül fletli vagy fredaszter csak szőnyeg széléről jelenthetett neki tisztelegve. A két veterán a színpad előtt gyermekded mosollyal az arcukon szemkápráztató és rekeszizmokat görcsberándító táncok mellett előadta mindazt ami anno 71-ben -mikor még a világ is fekete fehér volt- tanult az egri betyárképző főiskola tesiszakán. Volt ott kézenállás, fejenállás, előre hátra bukfenc, híd, babám faxa, anyám kenyere mittomén a szakszavakat....:)  Eközben Tájbival térdre rogyva öklendezve nyerítettünk és vihorásztunk a műsor láttán.

A hajnali sátrazás sem volt egyszerű, hiába sok a purgáló egység melyet lelkes kanként küldözgettünk a sátorban egymás orra alá, az elalvást ez sem könnyítette meg, túl sok volt alattunk a göcsört és gödör, mivel sátrat vittünk de hálózsákot már nem:)

A gerjenieknek köszönjük a meghívást reméljük jövőre ismét találkozunk!!

 csőzet!!

geri