Ősrock tribute és sorból kilógás az Őrült Mamában!

Ahoj povlacsek!!! Blog blog blog blog blog blog!!!! Summáját írogatom egy hét késlekedéssel a pösti krézi mámá bődületes rákenól pábban lezajlott legfrissebb koncsertovánkról. Mitóta megtörtént az a híres neves tehetetlen tehetségtelenségkutató vetélkedő, azóta mindnyájunk nevében mondhatom, hogy bizony kissé negatív kép él bennünk és elszorul a torkunk ha eme helyre gondolunk. Ezen negatív sémák eloszlatárása kiváló alkalom volt az utóbbi koncert. Érkezett a "mármeghíívjóóó" -csak, hogy a "nagy" endre szavaival éljek- , hogy lenne e kedvünk megcsillogtatni újra, hogy mit is tudunk egy konci keretében. Mi mint az ifjú párok akik nem is sejtik mire vállalkoznak boldogan IGEN-t mondtunk és megfitogtattuk a mérhetetlen izmos tudásunkat. Mi tudtuk mi vár ránk. Hát bezony egy kikúrt jó koncert várt reánk. De előbb visszaemlegetem a nap eseményeit. Ismét találka volt a próbatermünknél de ezúttal csak hárman mivel a két nagyöreg azaz Teca és Petya pesti lakosok révén hazulról közelítették meg az ojjektumot. Nekünk Tájbival problémáink voltak ismételten a pontos érkezéssel mivel előző este kissé megfáradtunk a részegedj okosan társasjáték szellemi megpróbáltatásaitól. No lényeg, hogy csak csak elindultunk Zoli vadás vadiúj verdájával amit most újított be, így gyarapodott az autógyűjteménye. Az új verdához új vezetési sztájl és profil is jár ergo Zoli úgy vezetett, mint egy forma-1-es pilóta csak a probléma az, hogy sem az autó sem ő nem rendelkezik olyan paraméterekkel mint mondjuk Sebastian Vettel vagy Louis Hamilton. Útközben 2x is majdnem meghaltunk és hiába, hogy nem vagyok klerikális kb 10x elmondtam magamban a miatyánkot. Isten, már ha van, úgylátszik velünk volt és nem hagyta, hogy a túlvilágra kerüljünk. Megérkeztünk a Gubacsi útra és a művészbejárón, a gyárak felől belibegtunk a crazy mama music pubba. Eléggé korán érkeztünk, volt még idő arra, hogy lecsurgassunk néhány balatoni világost a nyelő és hányó csövünkön. Nos, aznap este asszem talán "csak" 8 zenekar lépett fel. Iszonyatosan nagy csúszás volt és tán 1 zenekar kivételével mindegyik homlokegyenest más stílusú volt mint mi. Az egyetlen valamiben is hasonló zenekar egy őstrash metált játszó banda volt ami a korai zabolátlan sepulturát idézte számomra. Hát az összes többi banda vagy túlnyomó részt feldolgozást játszott vagy egyenesen tribute banda volt. Nekem nincs problémám a tribute dolgokkal de egy ilyen pici és szegény zenei piaccal rendelkező országba nem elég 1 nagy ikonnak 1 tribute banda???? Kérdem én, a senki.... Na mind1. Csak egy random kiss tribute zenekart láttam ezek közül szerencsére, mivel mi aznap bekksztédzskutyák voltunk és végig hátul a színpad megett rizsegtünk. Amit csak fél füllel hallottam (hál' istennek): axl rose majmolás, kalapács józsis éneklés, rage against the machine női módra...stb stb. Kb 2 órás csúszást követően színpadra állhattunk. A sok tribute után asszem jól fejbekúrtuk és megörvendeztettük a népet egy kis lazul zúzdával. Ismét beröffent a lazul úthenger és asszem kiszakította a kételkedők agyát:)) Jó volt a hangosítás, viszonylag sokan voltak és mi is jól éreztük magunkat!!! Mi kell még??? Köszi Őrült Anya!!!!:)


habos puszi mindenkinek


szasztok


geri

A kisember nagyot mulatott!!

Gatyarohasztó üdvözlet a blogunkban ormótlanul kutakodó huligánoknak!

 A cím igen jól tükrözi hétvégi koncertünk eseményeit. Gerjenben jártunk egy  rockfesztiválon, ahol hősiesen megküzdöttünk a szimplán 150 fok árnyékban hőáramlattal és az állandóan kikúrt éhes gyilkos perverz szúnyogokkal, melyek egész nap egyre csak szipolyozták belőlünk az életerőt. Szombati napra esett a koncert. Találka kora hajnali délben a próbatermünknél, mivel az út elég hosszúnak ígérkezett. A felkelés és a pontos odaérés Tibkó cimbivel egyetemben elég nehézkes volt, mivel előző esti meccsnézés közben a gyomrunk egy fél tálca sörrel és néhány litykó borocskával lett gazdagabb, agysejtjeink pedig néhány ezer lélekkel apadtak. De ez igazán nem gáz mivel a gepárd is a leggyengébbet és leglomhábbat kapja el a csordából, így az alkohol is a leggyengébb agysejteket pusztítja el, tehát segíti a gondolkodást. Há' nem? Há' DE!! Lényeg, hogy kb fél órás késéssel rontottunk be energiától bőségesen duzzadozván a próbaterembe, ahol már ott volt a két veterán harcos Petya és Teca. Pakoláskor sikerült felavatnunk a legújabb szerzeményünket. Egy hosszú fadoboz ami úgy néz ki mint egy koporsó. Televágtuk minden "bizbasszal" és négyen alig bírtuk el. Viszont mennyire trúúú már, hogy koporsóban pakolunk... Ha így folytatjuk lassan elmehetünk kikent gót blekk bládi vempájör metált játszani.

Pakolás után bezuttyantottuk a hátsó fertályainkat a jó öreg turnyébuszba. Útközben felvettük Zoli pajtit majd teljes létszámmal 100%-osan kiegészülve és összeállva mint a gecis bugyogó nekileselkedtünk a hosszú útnak. Már egy órája úton voltunk, mikor is azt kellett konstatálnunk, hogy eddig hűséges hátasunk a fordtranzitka csak az 50-es tempót verdesi de azt is csak alulról szaglássza. Berozsdált és pókhálóval teleszőtt agyfogaskerekeink izzasztó erőfeszítések árán lassacskán elkezdtek forgolódni, hogy segítsenek kioktojálni mi is lehet a problematika valódi oka. Gondolkodjunk Béláim!!! kb fél óra rátótiakat is megszégyenítő torz gondolatkreatúrák éterbe engedése után észrevettük a gond igazi forrását és verbálisan jeleztünk Tecának (mivel most ő volt a fosőr), hogy nyugodtan kiengedheti a kéziféket abból baj nem származik. Vihongva röhögés és cikizés után nyugodt szívvel konstatáltuk, hogy a buszunk felvette a tőle megszokott normál tempót (max 80km/h...).

Kora délután oda is értünk a tett helyszínére. Volt időnk lazázósan, ráérősen felpakolni a színpadra majd kellemesen beállni mint a rolling sztónsz. A koncerten jót zúztunk és köszönjük a fesztiválozók egy maroknyi csapatának, hogy megtiszteltek minket azzal, hogy a színpad elé orientálódtak és alávetették magukat a lazul úthenger tiprásának. A leglelkesebb fiatalembert meg is jutalmaztuk egy cd-vel. Szerintem rekordhőségben zenéltünk és forgattuk, ráztuk a nyakcsigolyánkat ami nálam azt eredményezte, hogy koncert után felugrott egy ablak amire a FATAL ERROR felirat volt kiírva és hiába nyomtam OK-ot újra és újra előjött. Konkretice úgy éreztem mindjárt földre vetem magam és fűbe harapok mert a jó napsütötte száraz fűnél nincs is fincsább. Szóval a rendszer súlyos hiba után állt helyre. Az este folyamán a sörsátornak kinevezett bűnbarlangból lestük az eseményeket.

Asszem az este főszereplője a két sokat tapasztalt, világlátott zenekari "nagyöreg" Petya valamint hű ex hetero élettársa Teca volt. A menü néhány liter jégermájszterrel fűszerezett 6/8-as boroskóla volt néminemű energiaitallal megbolondítva. Ezek elfogyasztása után Petya olyan rongylábú táncos lett, hogy májkül fletli vagy fredaszter csak szőnyeg széléről jelenthetett neki tisztelegve. A két veterán a színpad előtt gyermekded mosollyal az arcukon szemkápráztató és rekeszizmokat görcsberándító táncok mellett előadta mindazt ami anno 71-ben -mikor még a világ is fekete fehér volt- tanult az egri betyárképző főiskola tesiszakán. Volt ott kézenállás, fejenállás, előre hátra bukfenc, híd, babám faxa, anyám kenyere mittomén a szakszavakat....:)  Eközben Tájbival térdre rogyva öklendezve nyerítettünk és vihorásztunk a műsor láttán.

A hajnali sátrazás sem volt egyszerű, hiába sok a purgáló egység melyet lelkes kanként küldözgettünk a sátorban egymás orra alá, az elalvást ez sem könnyítette meg, túl sok volt alattunk a göcsört és gödör, mivel sátrat vittünk de hálózsákot már nem:)

A gerjenieknek köszönjük a meghívást reméljük jövőre ismét találkozunk!!

 csőzet!!

geri

Summáját írom Eger városának, nosztalgikus visszatérés a gyökerekhez...

Csöccsentés minden bloglearnernek!
A hétvégén megejtődött a célirányosan Egerbe tervezett buláj.
Petya akiről köztudott hogy őhozzá állították be a Greenwichi illetve a világ atomóráinak többségét, pontos időzítéssel farolt be a kajiba elé ahol leledzem. Szotyoládé hű fegyverhordozónk már nálunk volt miután megszabadult motorjától és a téli-nyári kesztyűtől. Gyorsan bepattantunk a fehér villám nevezetű századeleji turnyébuszunkba majd Petya hogy időben odaérjen, két öregasszony, több tucat Cecca(lásd:macska) és egyéb kisállat tetemre hozásának árán, megbontva a téridőkontinumot, két lábbal nyomta a gázpedált.
Miután kamikaze pilótákat is megszégyenítő manőversorozat után landoltunk a kúriába hogy bepakolásszunk és útrakeljünk konkrétan konkretizáltuk a konkrétumot miszerint egy esküvő színhelyére csöppentünk.
A Lazul vandálabb szekciója vagyis jómagam nemátalottam megmutatni a sznoboknak akiket köztudottan utálok mint a xart, hogy mi vagyunk azok akiket soha nem hívnak meg egy lagziba. Vajon miért?
Az igazság szoros függelékébe tartozik az is hogy Teckó bátyánk hobbiként felvette a lagziba járást, mivel minden nyavalyás héten bebaszva valami parasztlakodalomban mereszti a picsáját. Miután kipakolásztunk, és tolatásból majdnem elütöttük az ifjú párt, útrakeltünk a rövidnek épp nem nevezhető távra, Egerig.
Idióta popszámok hallgatásával ütöttük el az időt mire odaértünk Teckóért Budára a Fallosz J. utzába. Időközben Z atya akin mindig jól áll a gatya kivéve ha nem húzza hónaljig, is bekerült a buszba érte lementünk Batárszankgeorge-ba.
Mindenki megvolt indulhat a mandula vagy a Lazula...
Előkerültek a finomabbnál finomabb italok a méltán híres Vörpelájti szarszagú, vagy a Sopronig mászol lityeres kiszerelése és egyéb üdítők.
Kellemes inluminált hipotézisfejtegetések mint például az ősrobbanás, a genetikai konstellációk vagy hogy ki milyet szarik ha másnapos. Egyszóval repült az idő.
Majd nagynehezen odaértünk a Sorompó nevezetű családi házhoz.
Méreteiben nem volt épp bőlére eresztve, de tudjuk a szép közmondást: "ki a kicsit nem becsüli, azt jól megbasszák az APEH-osok.
Berendezkedtünk, cimbiztünk Holtidőnkben, beálltunk a hangszerekkel(én nem) majd rájöttünk hogy az erősítő amit hoztunk nem hajtotta meg a hangfalakat, mit volt mit tenni egy kb. hét számos pantomim előadást zenei aláfestéssel, láthatott a közönség (az a két ember). Megjelent idősebb Teckó is aki a mi Teckónk apukája és úgy tudja megütögetni az ember hátát hogy az menten belehal, nagy-nagy örömömre ma sem mulasztotta el bemutatni eme szuperképességét. Miután tele lett a faszunk a zenéléssel (ének nélkül), elindultunk az éjszakába.
A Verpöléti fenegyerek Mucus volt a mentorunk és vezetőnk. Teca és Petya könybelábadt szemekkel könyörögtek, menjünk és nézzük meg ifjúkori életük egy apró színterét, a testnevelőtanári képzőintézmény kollégiumát. Csak tudnám hogy kinek könyörögtek mert minket mint a többséget senki sem kérdezett. Félóráig a "Jújj! Petya/Teckó emlékszel? Ezen a helyen oktojáltunk/ bebaszcsiztunk/beszartunk/dugtunk!" mondat szerepelt az étlapon amit mi lónyerítésnek is nevezhető kacagásokkal díjaztunk.
Bementünk Petyáék régi törzshelyére a SÜSÜ a geci egyfaszú sárkányról elnevezett lokálba ahol egy halom kurván és Na'vin(azok a hosszú kék genyók az Avatar című filmbe) átgázolva igényeltünk némi jóféle Skót Whisky-t.
Tövábbhaladtunk miután megtekintettük a legtöbb hányást kibíró toalettet, és elérkeztünk a Taxi-állomáson elhelyezkedő szórakozó helyhez ahol elmondások és több tanú alapján ingyenes karaoke szokott lenni. Na most nem volt. Helyette ecetszájú lányok ültek bent hogy hátha a lányos arcú kisfiúk hozzájukszólnak egy büdös szót is. Mindenki szart mindenkire. Így hát mi is nagyívben trutyiztunk a helyre és miután kikerültünk az epilepsziás rohama csúcspontján vergődő DJ-t eliszkoltunk. Teckó bácsi ötlete szinte megtámadott mindenkit, miszerint, huzzunk át Egerszalókra thermálfürizni.
Srácok! Egy örökérvényű tipp ami jól jöhet! Hót mata-picsa-kopp bebaszva ne menjetek meleg vízbe.
Tehát szétkúrva beszálltunk a buszba, és valahogy hazakeveredtünk.
Jó volt  leszámítva a koncert sikertelenségét és az emberek hiányát.
Reméljük a következő jobb lesz.
Adíjósz!

"MÁRMEGHÍVÓ"

Hát igen! A hétvégi koncerttel kapcsolatos emlékek kellőképpen leülepedtek már sörhabbal megtelt koponyám tengerében, így hát elérkezettnek látom az idejét annak, hogy kihalásszam és blog formájába öntsem nektek a szaftos élményeket. Mint ahogy a cím is mutatja már igen-igen régen érkezett a meghívás kedves motoros barátainktól az idei Hartyáni Motoros Fesztre. Ha emlékeim nem csalnak meg –és egyébként miért is tennék?- már negyedik éve pengetjük a húrokat ezen a feszten.

Az idén szombati napra voltunk hivatalosak nem is akármilyen időpontban. 20.00 órára voltunk kiírva! Mint a nagyok!!:)) És valóban! Tényleg úgy is éreztük magunkat a világot jelentő deszkákon állva. Rengeteg ember a színpad előtt. Tomboló lányok, fiúk, villázás, csápolás, hedbengelés, vakukattanások tömkelege, LA-ZUL-A-LÁNC skándálás és még jó néhány hasonló önbizalom növelő rezgés áradt felénk az éter molekuláin keresztül a koncertünk folyamán. Na de szépen fogalmaztam, mintha okos lennék… Leegyszerűsítem: KIBASZOTT NAGY TOMBOLÁS VOLT!!! :DDD

A hiper über brutál giga mega rákenról metál show után pedig jöhetett a jól megérdemelt lazulás és a sikerekben való úszkálás. Miután kielégítettük az aláírásra epekedve váró lányok és fiúk kegyeit, még adtunk egy laza interjút az egyik helyi rádiónak is. Köszi Anikó!!

A további zenekarok közül az előttünk játszó Armadát kiemelném. Remekül beizzították és felperzselték a hangulatot egy kis dallamos kőmetállal, remélem lesz még rá lehetőség, hogy egy színpadon játszunk.

Az utánunk fellépő osszijántól gondoltam kérem a kedvenc számomat a mármeghívót, de lehet nem nagyon értékelték volna eme gesztusom, úgyhogy inkább a jól bevált „vedd a sört ’oszt igyad” módszert helyeztem előtérbe az este folyamán.:)

A zenekar nevében mondhatom kiválóan éreztük magunkat, remek koncertet sikerült penderítenünk, ti pedig baromi jó közönség vagytok!

Köszönjük „fiúklányok”!!!

Az Erő legyen veletek! (meg a metál) J

geri

A második nekifutás Budán-Big Bike Pub

Üdv!
Reszketve vártuk a Big Bikeban megrendezett kánszörtöt mivel a múltkori igen ganajra sikeredett.
Rimánkodtunk ahhoz a jó magasságoshoz hogy végre embereknek is zenélhessünk ne csak a szép fehér falnak.
Délutánra odaértek a skacok hozzánk. Gyorsan összeszedtem a pipereholmimat, aztán indulás a bázisra bepakolászni a cuccokat. Gyorsan megvoltunk vele, aztán elindultunk. Útközben, a nagy izgalmak felhalmozódása következtében gyorsan megálltunk nyalni. Habár nem egy szép hölgyeményt nyalhattam halálra, hanem egy sima mezei fagylaltot, de azé jó vót!
Átbandukoltunk Bugyi községbe Szotyoládé állandó Roadunkért majd miután szétröhögtuk az arcunk elindulhattunk a nagyfaluba. Vad és sebes hegyi folyókon gázoltunk át, a sivatag forró homokja égette talpunk, hatalmas hegyeket másztunk meg de avégén csak megékeztünk. Ordítoztunk a sok sznob faszkalapnak akik épp valami kurva drága bélszínt zabáltak a dunán ringó 500 km-es szállodahajókon.
Oszt még szegénység van mi?
Megérkeztünk az ominózus helyre. Meglepetésünkre, eléggé sokan voltak már akkor is pedi a koncertek még messze voltak. Üdvözöltük a régi ismerősöket, aztán megérkezett fotós cimboránk aki az ötéves szülnapi bulinkon is nagyon jól teljesített, mi pedig mint a sztárok vadul pózoltunk a gépnek.
600.000 képpel később aztán végre kezdhettünk felpakolni. Gyorsan belőttük a cuccokat és nagy-nagy örömmel konstatáltuk hogy a hely tele van. Rég volt már imigyen. Nézelődtünk, ámuldoztunk, aztán elkezdődött...
Z-atya ütötte verte a dobokat ahogyan csak az erejéből tellett, Geri, Petya és Teckó pediglen tépte szaggatta ütötte alázta a gitárokat én jó szokásomhoz híven rommá üvöltöttem a falakat , letéptem a fejeket, megrepedt a föld és a hasadékokból sárga kénes gőz tört elő amiből démonok törtek rá a világra hogy az emberek utolsó lélekerejét is kiszívják. Tehát egy tök átlagos koncert. :)
Mindent összevetve elég jó volt. Aztán elkezdtük a töltést, amitől Z-atya kimenekült a buszba lepihenni.
Sokat beszélgettünk, nevetgéltünk és hót kopp mata picsa részegre vedeltük magunkat. Na jó azé annyira nem. De Petya igen. Meg mi is.. akko mégis.
Na mindegy.
Köszönjük azoknak akik ott voltak és nem a tv-t bámulták. Jó buli volt.
Reméljük a következő is ilyen jó ha nem még jobb lesz.
Peace
Tiebor

koncert